Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Kudlien, Fridolf: Der griechische Arzt im Zeitalter des Hellenismus (Magyar László)

állt. Rámutat arra, hogy a gyakorlat számos esetben modernnek mutatkozott: az orvosok nagy jelentőséget tulajdonítottak a tisztaságnak és a helyes diétának, az ápolóotthonokban rehabilitációs tevékenységet folytattak, a leprások körültekintő gondozásban részesültek anélkül, hogy a társadalomból kizárták volna őket, és a betegséget ritkán tekintették bűn vagy démoni megszállottság eredményének. Figyelmének középpontjában azonban az emberek állnak, akik által ez a nagy változás bekövetkezett; patrónusoktól — mint Henrik király — kezdve a betegeken át, akik igénybevették a növekvő lehetőségeket, magukig az orvosokig. Kealey az orvosi mesterségnek inkább személyi, mint technikai dimenzióit közelíti meg. Sokféle „medicus"volt : néhányan a királyt szolgálták, volt, aki tudósként könyveket írt, volt közöttük obskúrus vidéki gyógyító, sőt magányos remete is. Eddig ismeretlen részletek derültek ki családi hátterükről, tudományos képzésükről, évi jövedelmükről, olvasási szokásaikról és a közösségben betöltött szerepükről. A könyv foglalkozik a vidéki egészségügyi ellátás kérdéseivel, kórházi rendszabályokkal és rutinnal, az intézményfejlesztés köztámogatásával, az orvosokkal kapcsolatos általános panaszokkal, kiemelkedő orvosi karrierekkel. Az anglo-normann medicina társadalmi vonatkozásainak első alapos feldolgozása ez a tanulmány, melyben az aprólékos kutatás szellemes, jól olvasható prózával párosult. A tájékozódást bibliográfia és tárgymutató segíti. Bánóczy Erika Kudlien, Fridolf: Der griechische Arzt im Zeitalter des Hellenismus (Seine Stellung in Staat und Gesellschaft). F. Steiner Verl., Wiesbaden 1979. 130. Ss. (Abhandlungen der Geistes- und Sozialwissenschaftlichen Klasse, Jahrgang 1979, Nr. 6.) Az orvostörténet szociológiai irányzatának alapvető célja meghatározni az orvos helyzetét régi korok társadalmaiban. Ez igen körültekintő munkát követel, hiszen ami az antikvitást illeti, töredékekből, szilánkokból, nehezen értelmezhető utalásokból kell összeállítani a teljes képet, és ha e kép sehogy sem sikerül teljesre, a hiányt el kell ismerni: ez esetben nincs helye a képzelőerőnek. Kudlien mindkét tekintetben becsületes munkát végzett. Tényekre alapozza következtetéseit, szívósan próbálkozik a cserepek összeillesztésével, de sosem mond többet annál, mint amit tud: könyve végén azokat a kérdéseket sem hallgatja el, amelyekre maga sem talált választ. Kutatási területe a hellénizmus kora, az i. e. IV. századtól az első századig terjedő időszak. Ellentmondásos, mégis egységesnek tekinthető korszak ez: ekkor alakul ki az állami, társadalmi intézmények nagy része, megjelenik a „modern" állam és a „modern" állampolgár. A vizsgált korszak elején a doktorság még nem jelent társadalmi állást, az orvos „hazulról hozza" rangját és társadalmi helyzetét. A császárkorra azonban állami tisztviselővé válik, egy alakuló központi szervezet alkalmazottjává: munkája már társadalmi státust, megbecsülést hoz számára. A könyv részletesen foglalkozik az említett egészségügyi szervezetnek, a poliszvilágban és a Ptolemaioszok Egyiptomában végbement fejlődésével, valamint a hellénizmus egészségügyi törvényeivel, rendszereivel. Összegzi az orvosok anyagi helyzetével, képzésével, szakmai egyesületeivel kapcsolatos adatokat, elemzi a kozmetikai ipar és az antik orvos kapcsolatát, ír a korabeli orvosnők szerepéről és tevékenységéről. Számos magától értetődőnek látszó, ám téves elképzelést cáfol meg (a szerző bevallása szerint ez a mű fő célja), de nem marad adós az áttekintő összképpel sem. A könyv talán legérdekesebb ré-