Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Hőgye István: „Bábái mesterség" a Hegyalján (1711—1849)
hozó, amiket csak maga tud meggyógyítani, orvosolni; tejet elapasztó, gyermeket, állatokat megrontó, bájitalaival párokat erőszakkal összekapcsoló, szerelmeseket akaratuk ellenére elszakító, szerelemre gyújtó, bűnre csábító mesterkedéseik miatt a nép alázó tisztelettel, tartózkodó félelemmel vette őket körül. Szép irodalmi példája ennek Arany János „Vörös Rébék" c. balladája, ahol a bába „. .. addig főzte Pörge Dani bocskorai, míg elvette a Simkóék cifra lányát, a Terát. .." Zemplén megye levéltárában hasonló boszorkányperek találhatók, ahol hegyaljai bábák „bűneiről" vettek fel tanúvallomási jegyzőkönyveket. 1740-ben az újhelyi bába, Laskó felesége „Balásházy Lászlónét, Bodor Erzsébetet ördöghi Mesterségekkel meg kerülvén és mézes pálinkával vagy más tsinált italokkal itatván rossz életre vitte... 30 " A perhez csatolt másik tanúvallomásban : „. .. az aszonyt rá vette, hogy férjét elveszétcse. . . először fejét olly ördöngös fűből készített vízben mosta meg hogy meg bolondullyon és siketüllyön. . . ételébe vagy italába mérget és más elvesztésre való eszközöket csinált." 31 1759-ben a tokaji bába, Panda tanácsára és segítségével Czagány Ferencné maszlaggal mérgezte meg urát. 32 A nép körében a róluk alkotott rossz előítéletek sokáig megmaradtak még, hiszen egyszerűbb volt gyógyíthatatlan betegség esetén az ő hibájuknak tudni a halált, nyomorék születésénél az ő gondatlanságuknak, bosszújuknak tulajdonítani a szégyent és a család szomorúságát. Mégis egyre többen és többen választották ezt a hivatást, közöttük olyan felvilágosodott személyek, mint Tóthpápai István szerencsi orvos leánya, Krisztina, aki a pesti egyetemen tanult, majd járási bába lett, és sokat tett a reformkorban a felvilágosításért és az orvostudomány eredményeinek népszerűsítésért, azok gyakorlati alkalmazásával. A hegyaljai kerületben az 1840-es években már több orvos is volt, aki magát szülészszakorvosnak vallotta, pl. Szabó László Tállyán (diplomáját Budán nyerte 1831-ben) vagy Székely József, aki 1840-től Tokajban működött és Sulkovszky József Szerencsen. Azonban csak Eötvös József sürgetésére, 1868-tól lett kötelező tantárgy a szülészet az orvosi egyetemen. 33 A nők, a falu asszonyai még sokáig nem bíztak a szülészorvosokban, több bizalmuk volt a szülésznőkben, a „titkaikat"bátrabban elmondhatták,különösen azoknak, akiket jól ismertek, akik 2-3 vagy több gyermeküket sikerrel életre segítették. Sokáig ragaszkodtak ahhoz, hogy otthon, lakásukban szüljenek, még akkor is, ha az sok veszélyt rejtett magában. Jellemző, hogy az 1803-ban Sátoraljaújhelyben alapított Zempléni Közkórházban csak 1839-ben történt az első szülés, ahol már orvos és bába is volt a szülésnél; a bába díja a szülésben való közreműködéséért, a gyermek és anya ápolásáért, gondozásáért 1 forint volt. 34 Ma a szülésznők csak kisegítő szerepet töltenek be és elsősorban szülőotthonokban, kórházak szülészeti osztályain orvosok irányítása mellett végzik munkájukat. Amit évszázadokig önállóan végeztek, ma szakorvosok látják el. Azért tartottam szükségesnek, hogy egy (szokásaiban, módszereiben, körülményeiben lényegesen megváltozott) szakma múltjáról, történeti, néprajzi vonatkozásokban szóljak, mert az ovostudomány és technika fejlődése a feledésbe takarja az emberiség egyik legfontosabb, legősibb „mesterségének" fényét és árnyait. 30 Schräm F. (szerk.): Magyarországi boszorkányperek 1529—1768. I —II. Bp. 1970. 31 Z. //. S. Fasc. Crim. 378. No. 92. Ao. 1740. 32 Z. lt. S. Fasc. Crim. 380. No. 62. Ao. 1759. 33 Rendeletek Tára 1868. 22. p. 14248. sz. rendelet. 31 Chudovszky M.: Zemplénvármegye első közkórházának története. 1803 — 1933. Sátoraljaújhely, 1933. 34.
