Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Varga Pál: Bacsó Bálint debreceni orvos-gyógyszerész élete és munkássága
kórházra lenne szüksége, ezért felajánlásokkal ezt a célt kitűző alapot kellene növelni, s majd az így létrehozott intézetben lehetne különböző (tébolyodottak, bujasenyvesek, szülők stb.) osztályokat működtetni. Különböző, sokszor ellentmondó okfejtések után kinyilvánítják, hogy ennek megvalósítása a közerkölcs romlását segítené elő, s ezért idegenek szemében nevetséges színben tüntetné fel a várost. 26 A városi tanács ezen jelentés alapján ismét napirendre tűzte az ügyet 1836. június 16-án, s határozata szerint: „A Keresztényi jó téteménynek maga költségén való gyakorlása kinek kinek a helybeli Rendszabályok pontos meg tartása mellett szabadságában áll." 21 Bacsó tervének megvalósításáról, az intézet működéséről semmi adatot nem sikerült találni. A város egészségügyi helyzetét öszszefoglaló évi jelentések sem tesznek róla említést. 28 Bacsó a, sebészeti tárgyakban való jeleskedését, s sebészdoktori képesítését is igyekezett hasznosítani. Erről tanúskodik, hogy 1838. január 22-én a városi tanács ülésén is bemutatta egyik betegét, kinek rákos daganat miatt fél mellét eltávolította. Noha a tanács a beteg közköltségen való gyógyíttatását elrendelte, Bacsó ott az ülésen kijelentette, hogy neki legnagyobb örömöt okoz miszerint egy szenvedőnek életét a biztos haláltól megmenthette. A jövőre nézve is minden ilyen terhes operációra magát jutalom nélkül ajánlja. A tanácsülés az elvégzett műtétért Bacsói megdicsérve elrendelte, hogy a jövőben az olyan betegeket, akik operációra szorulnak a tisztiorvosok Bacsóhoz utasítsák. 29 Mai gondolkodásunk szerint a legnagyobb részben laikusokból álló nyilvánosság előtti betegbemutatás elképzelhetetlen, s az orvosi etikával össze nem egyeztethető, reklám ízű. Ezen tevékenységnek természetesen meg is lett a visszahatása, mikor a szerencsétlen beteg — a halottkém 1838. május 2-i jelentése szerint — áttételek következtében a Bacsó Bálint házánál meghalt. 30 Az addig csendben levő tisztiorvosok másnap kétoldalas beadvánnyal fordultak a tanácshoz, s abban igen mértéktartó hangon ítélik el Bacsónak a többi orvosokat sértő és azok szempontjából káros tevékenységét — a laikusok előtti betegbemutatást —-, kijelentve, az ilyen eljárás nem bosszút kíván, hanem szánakozást vált ki. 31 Egy másik műtétjéről inkább legendák keringenek, miszerint a magyar szabadságharc végzetes kimenetelű debreceni csatája alkalmával, 1849. augusztus 2-án, a súlyosan megsebesült Kyprianow orosz tábornoknak egyik lábát sikeresen amputálta, amiért is különböző elismerésekben részesült az orosz hadseregtől és kormánytól. 32 A Bacsó által végzett műtétről semmi okmányszerű bizonyítékot nem sikerült találni. Boldisár szerint Kyprianow tábornok a Református Kollégiumban berendezett orosz tábori kórházban a csata másnapján, a combján talált ágyúlövés következtében meghalt. 33 A műtétről ebben a tanulmányban sem esik szó. A másnapi halálnak ellentmond az a tény, hogy 1849. szep2e Ld. 24. jegyzet. A szakvéleményt sajátkezűleg írta és elsőként írta alá Zilahy Sámuel — időközben tiszti főorvossá választották —, aki 1814-ben Bacsónak az egyik házassági tanúja volt. 27 HBmL IV. A. 1011/a—106, 423/836; —132,423/836 28 HBmL IV. A. 1011/m—104, 42/837; —105,33/838; —114,28/843 29 HBmL IV. A. 101 l/a—108, 57/838; —134,53/838 30 HBmL IV. A. 1011/k—168, 246/838; 1011/1—97, 2274/838 31 Ld. 30. jegyzet 32 Bacsó J. i. m. 169.; Baradlai-Bársony i. m. 232.; Róthschnek i. m. 129.; Szűcs L.: Debrecen város történelme. Debrecen, 1821. III. 1016.; Gracza Gy.: Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharc Története. Bp. é. n. V. köt. 636. 33 Boldisár K. : A debreceni csatában elesett orosz tábornok sírja. Debreceni Képes Kalendárium 48, (1948). 86.
