Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Monory Bulcs: Euthanasia — a pro és contra nézetek tükrében

Felismerve és elfogadva azt a tényt, hogy a jog szabályozó szerepe a vizsgált esetekben csakis az orvosi etika elveivel együttesen juthat érvényre — Petri akadémikus említett tanulmányát idézve —, hansúlyozzuk: „. . . az orvosi etika fogalmában sok mindennek helye van, de a lényeget minden bizonnyal az emberi élet feltétlen tisztelete jelenti. Az orvos erkölcsi érzületéről és tudásáról együtt van szó ebben a fogalomban, amely az orvosi tevékenység »kategorikus imperativus«-a, amely jobban köt, mint a szokások, szorosabban kötelez, mint a büntető paragrafus, és — szerencsére — olykor erősebb a halálnál is.

,,<ili Végül, de nem utolsósorban, elvi éllel jelentjük ki a passzív euthanasia megítélését illetően: orvosetikai és jogi szempontból óriási különbség van a halálba való segítés és a halálnál való segítés között, a kettő felcserélése a hippokratészi eskü szellemének sutbavetését, az orvosi etika elveinek durva megsértését jelentené ! Ebből következően az orvos csak „. . . a halál syndroméijának megbízható kialakulása esetén kapcsolhatja ki a respirátort, s ez ezesetben nem minősülhet foglalkozás körében elkövetett mulasztásnak, negatív euthanasiának vagy emberéilésnek, csupán a tényekből levo/jt józan következtetésnek és magatartásnak."^ E tekintetben— figyelemmel a tudományok állandó jellegű fejlődésére — elfogadjuk azt a tételt, mely szerint az ember agyi halálának pontos időbeli megállapítása terén kialakulhat a jelenleg elfogadottnál, a napjainkban széleskörűen alkalmazottnál — melyet a hatályos magyar jog is normatíva alkotási alapként fogadott el — pontosabb, precízebb vizsgálati eljárási módszer, amely tovább szűkítheti a helyrehozhatatlan tévedések körét, illetve végsősoron teljeskörűen kizárhatja a tévedés lehetőségét. Zusammen

fassung In dem ersten Teil seiner Studie trachtet der Autor den Begriff der Euthanasie aufgrund von Ergebnissen etimologischer und historischer Ermittlungen zu bestimmen. In den Weiteren folgt er die geschichtliche Entwicklung, inhaltliche Anreicherung und in gewissem Sinne Unwandlung des um 300 n. Chr. entstandenen spätgriechischen Begriffes auf der Spur, von hervorragenden Vertretern moralischerMeinungssysteme der ältesten Zeiten an bis einschliesslich zu den bekannten Anschauungen unserer Tage. Die mit Senecas „Epistolae morales" beginnende Vorstellung beinhaltet natürlicherweise die älteste Variante des „Hippokratischen Eides" ebenso wie die dessen Entwicklung widerspiegelnde „Genfer Deklaration". Die Entwicklung der juristischen Regelung repräsentierenden Gesetzeswerke und Gesetztbücher werden vom Autor in zeitlicher Reihenfolge den Stellungnahmen moralischer Meinungsssysteme angereiht, welche mit der Problematik der Euthanasie zusammenhängen. So beschäftigt er sich —• unter anderen — mit der Analyse des Ungarischen Strafgesetzbuches vom Jahre 1878 (Csemegi-Kódex), mit demselben des „Code pénal" und des Preussischen Strafgesetzbuches. Er nimmt Bedacht auf die Regelung vom 19 Jh. im Falle des Selbstmordes bzw. im Falle der Mitwirkung bei Selbstmord, und er beschäftigt sich mit der Problematik juristischer Regelung der Tötung auf Verlangen. Darauffolgend wird von ihm das Meinungssystem Bindings, des grossen deutschen Kriminalisten untersucht, um danach die Gebietsregelungen der Euthanasie in Strafgesetzbüchern des 20. Jhs. der Reihe nach herzunehmen. Er zitiert die aus dem Nürnberger Prozess bekannt und L, részletesebben: Monory B. i. m. 698—702.; Petri G. i. m. 245—248. L. részletesebben: Walsa, R.: Resuscitatio, cerebralis halál és szervtranszplantatiók. OH 1970. 3007. ; ill. még részletesebben: Szuthovszky Gy. — Potondi A. : Mentőorvos-továbbképzés. 9. Bp. 1968. 355. skk.