Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
ADATTÁR - Bugyi Balázs: Az első „népszerű orvostan" főiskolai tanszék (1834—1852) történetéből
jelent meg Sárospatakon. A második kiadásra 1846-ban, a harmadikra 1861-ben került sor immár „Egészségtan az elemi iskolák számára" címen.* A 64 lap terjedelmű könyv tartalma a következő: Első vagy elméleti rész: a levegőről; a lakokról—lakásokról; a ruházatról; a haj ápolásáról; a bőr ápolása; a fürdésről; az érzékek ápolása, (1) a látásról, (2) a hallásról, (3) a szaglás, (4) ízlés, (5) tapintás; az eledelekről; az italokról; az edényekről; a kiürítésről [székelés, vizelés]; a mozgásról; a játékokról; a tanulásról; az indulatokról; az álomról. Második vagy gyakorlati rész: a vér forgásáról és lehelésről; az emésztésről és táplálásról; a kiürülések körül való szorgoskodás; az érzés és mozgás körül való szorgoskodás. 4. Emellett a népiskolai tankönyv mellett Soltész János professzor a papnövendékek és tanító-jelöltek részére szolgáló oktatási anyagot „Népszerű orvostan — Medicina popularis — műveltebb nem orvosok számára' 1 '' címen jelentette meg. Soltész a könyv bevezetésének végén programot ad: „Czélszerű-e nemorvossal orvosi ismereteket közölni? Általában nem dönthet ni el. Ha a népszerű orvostan a kimutatott határok közt marad, ha az a nép műveltségi fokához alkalmazva szükséges tárgyakra szorítkozik, úgy nem csak czélszerű, de sőt hasznos és szükséges is. Hogyan lehetne egy olly tant kárhoztatni, melly a földi léteit biztosítja, tökéletesítésére módot nyújt, a testi embert nemesíti és közvetve annak erkölcsi természetére is jótékonyan hat... A Népszerű Orvostannak nem czélja a nemorvost valóságos orvossá képezni és hogy minden egyes betegséget nem tárgyalhat." Felfogása az egészségnevelés, az egészségügyi kultúra emelése elvi alapjairól az akkor legkorszerűbb felfogásnak felelt meg. Nem elégszik meg a szorosan vett egészségügyi felvilágosítás anyagának tárgyalásával, hanem taglalja az orvos és a beteg közti viszonyt is, meghatározva mind az orvosnak, mind a betegnek — elnevezésével élve a „kórnak" — jogait és kötelmeit is. Leszögezi, hogy „az orvostannak is közös jóvá kell lennie, [de] itt is meg van a népszerűségnek az ő határa." A jól olvashatóan nyomtatott könyv három főrészre tagolódik : L Embertan — ebben az egészséges emberre vonatkozó ismereteket foglalja össze. Itt szól az emberi test felépítéséről, és az ún. híg részekről, mint a vér, a nyirok stb. Az életet, az életfolyamatot, a vitalista módon értékelt „életerőt", az emberi test „munkásságát", az életművek — szervek — tevékenységét érthetően ismerteti. Sorra veszi az éhséget és a szomjúságot, a rágást, a nyelést, a gyomor, a belek emésztő tevékenységét és vázolja a máj, az epehólyag, a lép működését is. A táplálék „be- és felszívódása, azr áthasonlítás" és általában az anyagcsere a kor színvonalának megfelelően kerülnek értelmezésre. A vérképzés és a „vérforgás", a lehelés, a légzés, annak módosulásai, a táplálás, az elválasztások, mint a „gőzölés" és vizelés, valamint az állati meleg sorban ismertetésre kerülnek. Az „állati működések" közül az idegrendszer „munkásságával" kezdődik a vizsgálódás, majd az érzékszervek, a közérzet, a „belérzék", azaz a pszichológiai tevékenység, így a képzelőerő, a figyelem, a megértés, az ítélőerő, az értelem, a kedély, az érzés, a vonzalom, az idegenkedés, az önelhatározás mint egyszerű agyi életművi megnyilatkozások kerülnek sorra. Az önkényes mozgás — mozgástan —, a szó, a beszéd, az álom vázlatosan szerepel a fejezet további részében. A nemi tevékenység, a * A Református Egyházkerület Sárospataki Nagykönyvtárában mindhárom kiadás megtalálható volt. Czegle Imre könyvtáros — akinek segítőkézségét e helyen is hálásan köszönjük — volt szíves e tankönyvekről részletes felvilágosítást nyújtani és a tartalomjegyzéket is közölni.
