Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK AZ ÓKORI MEDICINA KÖRÉBŐL - Duka Zólyomi, Norbert: Egészségügyi vonatkozások a római Corpus juris civilis magánjogi rendelkezéseiben (német nyelven)
— praktisch wichtige Belange der öffentlichen Hygiene berührten: Schutz gegen Verunreinigung der öffentlichen Lokalitäten, Schutz gegen Epidemiegefahr, Umweltschutz. Alle diese Anforderungen — bewusst und in komplexer Form — zu stellen und über privatrechtiiche, persönliche Interessen im Zeichen des allgemeinen Hygieneschutzes in ein selbstständiges System einzufassen — und so — wie es planmässig seit der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts geschah — die Grundlagen der modernen Gesundheitswissenschaft, der Sozialhygiene, zu legen, blieb erst den grossen Bahnbrechern dieser Disziplin vorbehalten: einem Johann Peter Frank 28 , im damaligen Ungarn dem Pressburger Stadtarzt Zacharias Gottlieb Huszty und anderen ihrer Zeitgenossen. Erst sie überwanden die fast zwei Jahrtausend vorherrschende römische privatrechtliche Denkungsart — die zweifellos auf diesem Gebiet ewige Werte hervorgebracht hatte — und setzten in den Mittelpunkt der öffentlichen Hygiene nicht mit Privatperson, die „Nachbarn", die einzelnen Grundbesitzer, sondern die Gesamtheit einer Stadt, eines Gebietes, einer Nation und endlich der Menschheit. Összefog/a/ás A római birodalom egészségügyi berendezéseinek sokféle fajtája közismert. Ezek vagy hatósági beavatkozás alapján keletkeztek (pl. a vízvezetékek, a Cloaca Maxima) vagy magánszemélyek kezdeményezéséből (pl. a magánfürdők). A szerző azt vizsgálja, hogy milyen közegészségügyi elemek találhatók meg a magánjog legösszefoglalóbb kodiökációjában, Justinianus császár Corpus juris civilisében. A római közjog (jus publicum) vizsgálata nem alkalmas erre, mert mindvégig alakulófélben maradt — ahogy Fr. Schultze jogtudós kiemeli, saját irodalma sem volt. Ennek megfelelően a magánjogban megemlített látszólagos közegészségügyi rendelkezések is az egyénre vonatkoznak és nem a közérdeket tartják szem előtt, mint pl. a Lex Uronensis nem a közegészség érdekében mondta ki a város területén való temetkezés tilalmát, hanem a temetkezési helyekkel szomszédos magán telektulajdonosok érdekében. Kérdés tehát, vajon a magánjogi rendelkezések tömkelegében találhatók-e oly egészségügyi intézkedések, melyek a mai értelemben vett közegészségügy elemei? Ilyen elemeket tartalmaznak a Digesta, Institutiones, Edicta és elsősorban a jogtudósok kommentárjai a Corpusban. Feloszthatók a következő csoportokra: köztisztaság, temetkezések, temetők, szakrális helyek, a tiszti orvosokra vonatkozó rendelkezések, környezetvédelem. A szerző részletesen taglalja a Corpusban levő különböző jogeseteket, melyek ugyan magánjogi jellegűek, de bennük olykor felcsillan a közegészség érdekének a védelme is, pl. a városok tisztántartása, a csatornák tisztítása, bár ezekben is a sértett fél mindenkor a magánszemély, éppenúgy mint a fürdők és a magánépítkezések terén. Az utcák védelme elsősorban a magánérdeket szolgálja, éppenúgy a temetőké (a magánsíremlékek védelme). A tiszti orvosokat a városok birtoktulajdonosai választották a maguk részére. Viszont az orvosok jogai már közjogiak: funkciók és adók alóli mentesség. A jogi döntvényeket a következő csoportokra lehet osztani: 1. Kifejezetten egészségügyi szükségleteket védelmeztek (csatornák, utcák); 2. elsősorban magánérdeket, de egyúttal közegészségügyieket is (fertőzés elhárítása) ; 3. csak homályosan lappang egy-egy intézkedés mögött a testi épség védelme (pl. a Lex Julia de vi armata szerint ha valaki fegyverrel veszi el más földjét és ezzel egyúttal testi épségét is veszélyezteti); 4. Constantin császár egyik döntése, mely kifejezetten modern fogalommal, a környezetvédelemmel kapcsolatos: ha valaki olyan vizet szennyez be, mely más tulajdonosok telkén is átfolyik, telkének elkobzására ítélendő. Ugyanez a döntvény továbbá kimondja, hogy a telektulajdonosnak joga van ugyan a folyó víz J. P. Frank: System einer vollständigen medizinischen Polizei, 1778—1817, I —VI. Wien, 2 Suppl. Bd. Tübingen.; Z. G. Huszty: Diskurs über die medizinische Polizei! —II. Pressburg und Leipzig, 1786.
