Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Die Waage, 1980 (H. Szende Klára)

sai a betegség megjelenési formáira is hatással vannak. No. 4. Jareho, S.: Some Lost Obsolete or Discontinued Diseases: Serous Apoplexy, Incubus and Rétrocèdent Ailments. (241— 266. p.) A szerző alaptétele szerint a „betegség" csak hipotézis. Voltaképp bizonyos tünet- és okcsoportot nevezünk egy gyűjtőnéven, s ha erről a tünetcsoportról bebizonyosodik, hogy másképp jön létre, mint azt előbb véltük, a betegség megszűnik létezni. Valószínűleg ilyen fordulatnak köszönhető bizonyos kórok kihalása. Jarcho 3 betegségtípust vizsgál: a gutaütés egy fajtáját, a lidércnyomást és a visszatérő betegségeket, melyek az orvosi elmélet fejlődése eredményeképp tűntek el. A rendkívül érdekes tanulmány igen fontos, a betegség fogalmát érintő, kérdéseket tesz föl. Phillips, J. : The Emergence of the Greek Medical Profession in the Roman Republic. (267—275. p.) A hagyományos népi, vagy „házi" gyógyászat mellett a római orvostudományban egyre növekvő szerephez jutottak a görög orvosok. Bár az orvosi pályán szinte egyeduralkodók lettek az i. e. III. sz.-ra, társadalmi elismertségük nem felelt meg jelentőségüknek. A rendkívül alapos bibliográfiával ellátott cikk a görög orvosok helyzetét vizsgálja a római köztársaság kor viszonyai közt, kimutatva későbbi társadalmi emelkedésük valószínű okait is. Eastwood, B. S.: Cosmology and Physiology in Galenic Visual Theory: Hunayn Ibn Ishaq. (276—283. p.) Hunayn Ibn Ishaq a görög orvostudomány egyik legkorábbi és legjelentősebb arab közvetítője. A látásról alkotott elmélete a galenoszi szem-elmélet érdekes változata. Hunayn filozofikus, kozmológikus alapról induló gondolatmenetét ismerteti a tanulmány. A teleologikus elmélet érdekes képet ad a kor világszemléletéről és orvosi felfogásáról. Magyar László DIE WAAGE — 1980. Band 19. Heft 3. Diekhöfer, Klemens: Christus Medicus im Codex Egberti. Heilkräftig sprudelt die Paradiesquelle (102—108. pp.). Trier város könyvtárában különleges helyet foglal el a nagy terjedelmű Egbert-kódex. Nevét megrendelőjétől, Egbert érsektől kapta, aki Trier választófejedelemség akkori székhelyének, Augusta Treverorumnak 977— 993-ig volt érseke. 1810 óta őrzi a városi könyvtár az ajándékként kapott kódexet, mely nagy kincse a német könyvfestészetnek. Franz Xavér Kraus művészettörténész nagyjelentőségűnek tartotta az Evangélium képekben való megjelenítését, ezért 1884ben megkísérelte a miniatűrök másoltatását. Természetesen ez a munka a modern reprodukciós technikától még távol állt. Végül is 1960-ban a kódex teljes, színhű fakszimile kiadását készítették el. Címlapjának fő alakja Egbert érsek, két oldalán kisebb formában Heraldus és Heribertus Augiensis barát áll, akik a kézirat írói és festői. A cikk írója elsősorban orvostörténeti szempontból taglalja a színesen illusztrált további 10 képet, melyek a gyógyító és csodatevő Krisztust ábrázolják. Minden egyes kép magyarázatánál utal az evangéliumi fejezetekre, megfelelő helyen idéz is a szövegből, ugyanakkor rávilágít a történelmi szempontokra és a mai orvostudományi szemlélet meglátásaira is. A miniatűrök képi ábrázolásában Krisztus ugyanazon fehér tunikában, arany-ibolyakék felső öltözékben, glóriával a fején jelenik meg, kimagaslóan a többiek közül. Láthatjuk a különböző képeken mint gyógyítja a beteg felé nyújtott kézzel a leprában szenvedőt, majd ugyanolyan módon Péter lázban égő, magatehetetlen anyósát. Krisztus szuggesztív erejű gyógyítását mutatja a vérző asszony gyógyulása és Jairus leányának felélesztése.