Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Pharmacy in History, 1980 (Magyar László)

amikor a fasiszta rezsim ezt a kérdést is „radikálisan"' oldotta meg. A könyv a faj­elmélet németországi történetéhez szolgál­tat újabb adatokat. A folyóiratcikk szerző­je ezeket az adatokat kiegészíti, és bebi­zonyítja, hogy a weimari köztársaság idejé­ben „fajhigienia" címszó alatt bizony­talanul, burkoltan, de jelentkeztek már azok a tendenciák, amelyek 1933 után megrázó erővel érvényesültek. Rákóczi Katalin PHARMACY IN HISTORY — 1980 Vol. 22, No. 1. Wankmüller, A.— Cowen, D.: The Ger­man Apothecary Societies of New York. (3—9. p.) A XIX. sz. elejétől német nyelv­területről hatalmas méretű kivándorlás indult meg az Egyesült Államokba. Bizo­nyos pályákat szinte elárasztottak e ki­vándorlók. E pályák közé tartozik a gyógy­szerészi is. A német gyógyszerészek hosszú időn át őrizték nemzeti tudatukat, külön­állásukat, sőt társaságokat is alapítottak. 1851-ben alakult meg az első ilyen társaság (N.-Yorker Pharmazeutischer Leseverein), 1862-ben pedig a Deutscher Pharm. Verein. A cikk e társaságok működését, eredmé­nyeit ismerteti, különös tekintettel folyó­irataikra (Monatsblatt). A német gyógy­szerész-társaságok és folyóiratok — köny­nyen elgondolható okból — a II. világ­háború idején szűntek csak meg. Helfand, W. H.: Vin Mariani. (11—19. p.) A coca alapanyagú Mariani-bor a múlt század végének legsikeresebb készítmé­nyei közé tartozik. Sikerét nem elsősorban kiváló tulajdonságainak, hanem annak a korában még egyedülálló propaganda­módszernek köszönhette, mellyel készítője, Angelo F. Mariani nevét ismertté tette. Faúrétól Zoláig számos közéleti „sze­mélyiség"' ajánlotta — egy-egy rekesz borért — a közönségnek e terméket. Az ajánlások album alakjában jelentek meg. 20* Máskor neves írók írtak történeteket, melyben a bornak döntő szerep jutott. Az ún. Mariani-album, a benne található autogrammok és fényképek miatt ma is értékes dokumentumgyűjteménynek szá­mít. A 41. lapon a „Hallotta már?" rovatban rövid cikk reklámozza Haydn „A gyógy­szerész" c operájának Hungaroton fel­vételét. Az ismertetés „splendid recording­ról" beszél (ragyogó fölvétel) és megemlíti a címszereplő, Fülöp Attila nevét is — tö­kéletes helyesírással ! Vol. 2. No. 2. Bender, G. A.: Nineteenth Century Phar­maceutical Research into Plants of the Southwestern Deserts. (49—59. p.) A XIX. sz. második felében megindult a délnyugat flórájának gyógyszerészeti elemzése és hasznosítása. A számtalan, addig ismeret­len, gyógyszerészetileg hasznosítható nö­vény közül, a szerző a következő ötnek mondja el a „történetét"- Loco Weeds (csüdfű) (Astralagus mollissimus), Cali­fornia Poppy (sárga pipacs) (Eschholzia Californica), telespherma Gracile (?), Man­zanita (Arctostophylos Glauca) és Desert Potato (Sivatagi burgonya) (Jatropharma­crohiza). Fedo, D. A.: Liberal Arts and Pharmacy Education: Where do we now stand? (60— 68. p.) Az általános műveltség fontosságát bizonyító tanulmány azt vizsgálja, milyen a gyógyszerész tanulók általános művelt­sége, milyen hagyományai vannak a gyógy­szerészképzésben az általánosabb érdekű tárgyak oktatásának, mely intézmények s mit tesznek hallgatóik művelése érdekében. A cikk írója szerint, az, aki nem ismeri az őt körülvevő világot, nemcsak teljes értékű ember, de jó szakember sem lehet. E gon­dolatot vizsgálatokból nyert adatok is alá­támasztják. Vol. 22. No. 3. Berman, A.: The Eclectic Concentra­tions" and American Pharmacy ( 1847—61) .

Next

/
Oldalképek
Tartalom