Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1980 (Grynaeus Tamás)

-világkép-életforma-énkép-igények összeütközését figyelni, tompítani, az egyéneket pedig segíteni kell, hogy kiegyensúlyozottak maradhassanak. No. 2. Danner, Rolf: Schröpfkunst. Bericht über die letzten Zeugnisse eines volkstümlichen Behandlungsverfahrens in Finnland (pp. 67—69. 5 kép.). 1555-ből már írásos feljegyzés van a gyógymódról. A Kuopiótól északra, egy templomosfalu szélén lakó 75 éves gyógyítóasszonyról leírja jó kapcsolatteremtő készségét, megfigyelőképességet és öntudatos fellépését. Fiatalkorában faluról-falura vándorolva a betegeket a saunákban kenéssel, köpölyözéssel kezelte: felületes bőrseb ejtése után marhaszarvból készített szívóharangokkal szívta ki a „rossz vért". Saját magát is így kezelte. Végtagfájdalmak, furunculus, érgörcs, fogfájás esetén gyógyító, érelmeszesedést és thrombosist megelőző hatást tulajdonít neki. E gyógymód 1930 előtt főként a keleti országrészben elterjedt volt, a gyógyítók jelentőségét az is mutatja, hogy népdalokban és elbeszélésekben is szerepelnek. Koppana, Catherine zömében finn példákon mutatja be a szemölcs gyógyításának tipológiáját (The charming of warts; pp. 71—72). Dieck, Alfred: Vom volkstümlichen Glauben an die Wiederbelebung Verstorbener im 19. und 20. Jahrhundert (pp. 74—78.). Számos, zömében Európából származó tudósítást gyűjtött össze (az utolsó 1974ből való) arról, hogy valaki halottját nem temette el, őt gondozta, „táplálta", s ezzel, ill. intenzív imádkozással akarta újra e világi életre feltámasztani. Az esetek szereplői psychiatriai osztályokra, világi, esetleg egyházi hatóságok alá kerültek. Holott nem egyedi, individualpsychiatriai esetekről van itt szó, hanem igen régi és világszerte elterjedt hitről (mesék !), amit egyénenként különböző erősségű, rendkívüli körülmények fölerősíthetnek. Stumpfe, Klaus-Dietrich : Wirkungen des Zauberglaubens (pp. 79—84.). Két kérdése: van-e varázserő ? és : van-e szerepe az egyén hitének? Az előbbire nemmel, az utóbbira igennel felel, s kifejti; minél erősebb a varázslatba (átokba), varázsolhatóságba vetett hite valakinek, annál erősebb az affektív rendszeren keresztül a szervezetre gyakorolt hatása. Ezt párhuzamba állítja az ún. psychogen halál koncentrációs- és fogolytáborokban, sőt állatoknál is megfigyelt jelenségével: kilátástalan, kiszolgáltatott helyzetben az egyén befelé fordul, reményvesztetté válik, apathikus lesz. Ilyenkor értelmére nem lehet hatni, csak affektív rendszerén keresztül hatva menthető meg. Ettől az állapottól, a szerző szerint, csak a jóba, az élet értelmébe vetett hit, mély vallásosság és élettapasztalat óvhat meg — ezért volt a felsorolt helyzetekben gyakoribb fiataloknál. A tradicionális közösségek — környezet — reakciója is igen lényeges: az „elátkozott'-tól, „kitaszított"tól visszahúzódnak, magára hagyják, mintha már halott vagy „fertőző" lenne: ezzel még biztosabban és még mélyebbre nyomják. liter, Kayankaya: Vorstellungen und Konzepte türkischer Frauen für den Bereich der Gynäkologie und Geburtshilfe (pp. 85—88.). A szerzőnő a Frankfurtban és környékén élő mintegy 10 000 török nő gynaekologusa. Betegei Törökország különböző vidékeiről származtak, 5%-uk egyetemi végzettségű, 60%-uk analfabéta, azonban vélekedéseikben, magatartásukban ezektől függő különbséget nem észlelt. Az atatürki reformok ellenére a török nők helyzetét és funkcióját az iszlám tradíciók határozzák meg (igavonó állat, utódszülő, áru), és még ma is vannak poligám házasságok (a gyerekeket törvényesítik). Az asszonyoknak igen csekély anatómiai-élettani-nőgyógyászati ismeretük van, döntési joguk saját testük betegségével kapcsolatban sincsen. A szerző részletesen ismerteti az uterussal, menstruatióval, szüzességgel, családtervezéssel, megelőzéssel, vetéléssel, terhesség-szülés-gyermekággyal és sterili-