Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1980 (Grynaeus Tamás)

„Chirurgia'-jában található. A tollrajzok közül néhány gyógyszerészeti témát dolgoz fel. Ezek az illusztrációk mind a mai napig elkerülték a kutatók figyelmét, feldolgozatlanok maradtak. Különösen a háttérábrázolások — patikaberendezés, eszközök, edények, feliratok — teszik érdekessé a képeket. A cikkben ezeket az ábrázolásokat ismerteti és elemzi a szerző. Posse hl, Ingunn: Die Arzneitaxe — auch im 19. Jahrhundert ein Problem. (61—63 pp.) A német gyógyszerészet történetében is fontos fejezet a hivatalos taxák bevezetése a gyógyszerészeti gyakorlatba és ezáltal a gyógyszerek eladási árának központi szabályozása. Ezeket úgy kellett összeállítani, hogy a gyógyszerészek és a vevők egyaránt meg legyenek elégedve, éppen ezért nehéz feladat volt az elkészítése, mindig heves vitákat váltott ki. A legkritikusabb időszak ebből a szempontból a 19. század eleje volt. Az első törekvéseket ebben az irányban Johann Friedrich Krügelstein ohrdrufi polgármester és városi fizikus fogalmazta meg „Von der Verminderung der Arzneypresise und der zu diesem Behufe erforderlichen Einrichtung der Dispensatorien und Taxen" c. Göttingenben 1795-ben megjelent művében. Ennek nyomán — a nem teljesen tisztázott kérdések megvitatására — nyilvános ülést hívtak össze. Arra a megállapításra jutottak, azt kell szabályozni, hogy hány százalékkal kérhet többet a gyógyszerész a készítményeiért, mint a felhasznált alapanyagok ára. Ennek érdekében a legkülönbözőbb számítási szisztémákat dolgozták ki, amelyek közül minden kétséget kizáróan a Johann Maximilian Alexander Probst (1812—1842) által megfogalmazott volt a leghasználhatóbb. A szerző ezek után a gyógyszerárak kiszámításának különböző módozatait, az időközbeni árdrágulásokat taglalja az 1815—1863 között kiadott taxák alapján. Kramer, W '. Gerd: Difi öl ist och gut zu medicinas. (64. p.) A freiburgi egyetemi könyvtárban őrzik azt a kézírásos kompilációt, amely a „Feuerwerkbuches" címet viseli. Legnagyobb része különböző gyógyszerek előállítását ismerteti, részletesen foglalkozik a kéntartalmú olajokkal. A kézirat keletkezésének ideje 1432., szerzője ismeretlen. Band 31. No. 9. Mosch, Erwin: Der Apotheker Pedro Jose da Silva. Ein unbekannter Lebenslauf. (65—71 pp. ill.) Egy mindeddig kevéssé ismert portugál gyógyszerész — Pedro José da Silva (1834—1878) — életútját és munkásságát dolgozta fel a cikk szerzője. Jose da Silva gyógyszerészi tevékenysége mellett nagy szolgálatokat tett a Sociedade Pharmaceutica Lusitanának (spanyol gyógyszerészeti társaság), jelentős történeti munkákat írt a portugál gyógyszerészet köréből. 1866-tól a mezőgazdasági akadémia kémiai tanszékén oktatott professzori minőségben, de botanikai előadásokat is tartott. Az 1876-os kiadású Pharmacopoea Portugeza összeállítása során jelentős feladatokat vállalt magára. Csalhatatlan és megtéveszthetetlen kritikusa volt kora gyógyszerésztársadalmának és gyógyszerészeiének. Korai halála a portugál gyógyszerészeti tudományos élet nagy vesztesége volt. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság híreiben beszámoló olvasható az 1980 szeptemberében Lemgóban tartott német gyógyszerészettörténeti kongresszusról (72. p.). Kapronczay Katalin CURARE — 1980 Vol. 3. No. 1. A folyóirat ezen évfolyama azért is fontos számunkra, mert a már korábban szerepelt Dunare professzor mellett ezekben a számokban több szocialista országbeli szerző művét üdvözölhetjük: Vámos Gy. (Pozsony), Römer Béla (Zágráb), Oláh