Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Hsu, T. C: Human and Mammalian Cytogenetics. An Historical Perspective (Lambrecht Miklós)
el Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány a Vöröskereszt újjászervezését, míg ideiglenes feladatok ellátására életre hívta a Nemzeti Segélyt. A könyv nyomon kíséri a Magyar Vöröskereszt újjászervezésének folyamatát, felvázolja a koalíciós kormányok idején történt változásokat, bár kevesebb szó esik a Magyar Vöröskereszt és a Nemzetközi Vöröskereszt kapcsolatáról, amely szervezet — karöltve a külföldi vöröskeresztes társaságokkal — lényeges segítséget nyújtott az újjáépítésben és a nyomorenyhítésben. Mielőtt a szerző rátérne a jelen feladatok ismertetésére, bővebben szól a Magyar Vöröskereszt és a Nemzeti Segély szervezeteinek egyesítéséről (1948), a tömegszervezetté válás folyamatáról, az 1950-es évek nehézségeiről és az új feladatok problémáiról. A megtett néhány észrevétel ellenére Hantos János könyve jó keresztmetszetet ad a Magyar Vöröskereszt történetéről, a megadott keretek között igyekszik szólni mindenről, ami lényeges és fontos volt a magyar vöröskeresztes mozgalom múltjában. Kapronczay Károly Hsu, T. C. : Human and Mammalian Cytogenetics. An Historical Perspective. New York — Heidelberg—Berlin, Springer Verlag, 1979. 14, 186 p. 27 ill. A tudománytörténész magától értetődő feladata minél régibb eseményekkel, jelenségekkel, felfedezésekkel vagy akár tévedésekkel, mindezek keletkezési folyamatával, foglalkozni. És az a természetes, ha ez a „minél régibb" legalább sok évtizedes, de még jobb, ha több évszázados, vagy akár évezredes múltat jelent. így például az anatómia történetét kb. 2500 évvel ezelőttől lehet dokumentálni és elemezni. Tudomásul kell azonban azt is venni, hogy a 20. század felgyorsult, főleg technikai lendületében egész sor új tudományág, szakma bontakozott ki, amelyeknek szintén van története, mégha csak a közelmúltba visszanyúló gyökerekkel is, de — a szakirodalom túltengése „jóvoltából" — annál bőségesebb adathalmazt tartalmazva. Ilyen a cytogenetika tudománya is, amelyet a könyv szerzője mindössze kb. 25 évvel ezelőttről, 1956 tájáról eredeztet. Mivel a könyv alaptárgyát, vagyis a cytogenetikai vizsgálati anyagát a chromosomák képezik, a cytologia történetével foglalkozóknak ennél régebbi keletű adatok is eszébejutnak. Elvégre 1880 körül ismerte fel E. Strassburger a növényi, és W. Flemming az állati sejtekben az utóbbitól chromatinnak nevezett, egyszerű festéssel színezhető sejtmagalkatrészeket, és 1888-ban W. Waldeyer, a kitűnő terminológiai érzékű anatómus, chromosomáknak keresztelte át — máig is használt terminusként. EJtána a korabeli mikrotechnika lehetőségeitől megszabottan folyamatosan vizsgálták a sejtosztódás fázisaiban látható fonalas képleteket, finom szerkezetüket és kémiai összetételüket egyaránt. így ismerték fel a chromosomák számának fajlagos jelentőségét is, amennyiben minden fajnak megszabott száma van, és az 1920-as években ezt az embernél 48 fonalas képletben határozták meg. T. C. Hsu azért tekinti 1956-ot a cytogenetika újjá születése évének, mert akkor tette közzé Jo Hin Tjio és Albert Levan a meggyőző bizonyítékát annak, hogy az emberi fajra a 46-os chromosomaszám a jellemző. A felismerést a szükséges technikai eljárás egy véletlen módosítása tette lehetővé, amely szerint az oszlásban levő sejt chromosomáinak isolálása ún. hypotonias oldatban minden eddiginél jobb látást biztosított. És ezért nevezte meg Hsu az egész előző kutatási időszakot a cytogenetika sötét korszakának -— a szerző szerint „túlzás nélkül", a cytologia történészeinek szemében mégis „enyhe túlzással". Elődeinknek ez a quantitativ jellegű tévedése könnyen korrigálható, hiszen.
