Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Commémoration du bicentenaire de la naissance de M. T. H. Laennec 1781—1826 (Bánóczy Erika)

As-Sihha. Ebből kopott le a név Tacuinumra. Latinra valószínűleg már a XIII. sz.-ban lefordították, nyomtatásban pedig először 1531-ben jelent meg, ugyancsak latinul. A XIV—XV. sz.-ban megjelenő és elterjedő latin fordítások már számos, arab eredetre utaló miniatúrát is tartalmaznak. Az illusztrált kéziratos és nyomtatott „Tacuinumok" az egész ismert világon elterjedtek. A terjedés során az eredetileg 364 verset tartalmazó egészségügyi tanácsok az évszázadok során 1000-re növekedtek. Használatuk általános volt a XVIII. sz.-ig. Összesen öt Tacuinumot ismerünk. Ezek közül a legrégebbi a trecento végéről származó római Tacuinum. A Tacuinák létezéséről a kutatók a XIX. sz. legvégén szereztek tudomást. Kötetünk elsősorban a még nem publikál lüttichi Tacuinum színes miniatúráiból közöl. Egyben összehasonlítja ezeket a párizsi, bécsi és római kötetek anyagával. Említést tesz még a roueni kódexről is. Első fejezetében keresi a Tacuinum helyét az orvostörténelemben. Második fejezetében foglalkozik az eredettel, tartalommal, formával, illusztrációkkal; a kéziratos eredeti példányokkal, azután az illusztrációk eredetével, helyével a művészettörténetben. A szöveggel egyenértékű képekből 48 színes táblát találunk a kötetben, ezt követi a lüttichi 91 fekete-fehér tábla, valamint a többi Tacuinum fekete-fehér tábláinak témaként történő összehasonlítása. A kötetet nagyon hasznos és világos áttekintő táblázat fejezi be. Legvégén igen gazdag irodalmi összeállítás található. Sergő Erzsébet Commémoration du bicentenaire de la naissance de R.T.H. Laennec 1781—1826. (Bulletin de l'Académie Nationale de Médecine.) Paris, 1981. 61 p. A Francia Orvosakadémia 1981. február 17-i ünnepi ülésén emlékezett meg René-Théophile-Hyacinthe Laennec születésének kétszázadik évfordulójáról, Giscard d'Estaing köztársasági elnök és a francia egészségügy számos jelentős képviselőjének részvételével. A Bulletin különszámban közli az elhangzott beszédeket és előadásokat, valamint a meghívottak névsorát. A tudományos program keretén belül először E. Ackerknecht foglalta össze a korabeli francia medicina helyzetét (La médecine française de 1780 a 1830, p. 27—30.). A forradalom előtti stagnáló állapotot elsöpörte a forradalom az összes régi struktúrával egyetemben, 1794-ben újjászerveződött az orvosképzés, alapja ekkor már a klinikai oktatás, fizikai vizsgálat, boncolás, statisztika, sebészet és orvostudomány egyesülése voltak, ennek eredményeképpen fél évszázadon át Párizs a világ vezető orvosi iskolája volt, melyet 1816-ig Pinel, 1835-ig Broussais, majd az „eklektikusok", Andral, Louis, Bouillaud stb. neve fémjelzett. Sebészeti és közegészségügyi tanszék alakult (ez utóbbi elsőként a világon), a specializálódásnak nyújtottak lehetőséget a régi kolostorokból átalakított szakklinikák. Turiaf, J. Laennecnek a légzőszervi betegségek felismerése terén végzett munkásságát ismerteti, melyben döntő szerepet játszott a hallgatózás diagnosztikájának kidolgozása, a sztetoszkóp feltalálása. (Laennec et la pathologie respiratoire, p. 31—36.), J. Di Matteo pedig a Corvisart tanítvány Laennec kardiológiai munkásságáról számol be. (L'oeuvre cardiologique de Laennec, p. 37—44.). Bichat, Bayle és Dupuytren mellett Laennec egyike volt az anatómiai-klinikai módszer megalkotóinak, amely a betegségtünetek és anatómiai elváltozások közti megfeleléseket kutatja. A módszer sorsáról, meghaladásáról és