Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
ADATTÁR - Bartók Imre: A magyar szemészet legrégibb emlékei
Az 1488-ból származó ráolvasás szövege Bornemissza Péter az „Ördögi kísértetekről" írt egyházi munkájában 17 nyolc bájoló imádság foglaltatik. E ráolvasások a XIV. és XV. században divatoztak hazánkban. Ezek közül egy a csúz gyógyítására szolgált. A Tájszótár (I. 374.) szerint a csúzon a nép orbáncot, görvélyes szemgyulladást, folyó náthát, szifiliszt, reumát ért. Mivel igen változatos alakban jelentkező betegség — a mi szövegünk is hetvenhét nyavalyát említ — nagyon gyakran előfordul más ráolvasásokban is. A ráolvasás szövege, mai írásmóddal : „Uram Mindenható Isten, múlék rögös nagy út, rajta megyén vala áldott Urunk Isten, elő talála hetven féle veres csúzt. Monda áldott Urunk Isten: hova indultatok ez rögös régi nagy úton? Megszólaló a hetvenhét féle veres csúz: Ha minket azon kérdesz Urunk Úr Isten, hova megyünk úgymond; mink is elmegyünk a föld színére. Áldott ez testbe, teremtett ez lélekbe: Szálas húsát szaggasztjuk, piros vérét megisszuk, száz tetemét tördeljük, száz ízit, száz porcikáját. Hogy azt hallá áldott Urunk Isten: Tik se mehessetek úgymond ez fekete föld színére, az én adottam testbe, teremtettem lélekbe, tik is siessetek a tenger szigetibe, kegyetlen óriásoknak szálas húsát szaggassátok, piros vérét megigyátok. Azt meghallak, elsietének, ménének tenger szigetiben. Ez embernek szeméből, szájából, orcájából, piros véréből, szálas húsából, száz tetemiből kisiessen és eloszoljon hetvenhétféle csúz: Folyó csúz, veres csúz, kék csúz, fejér csúz, köszvény, fájdalom, kelevény kioszoljon, kiromoljon hetvenhét féle nyavalya az emberből.'''' (Itt az ember nevét meg kellett mondani.) Minthogy az egyszerű emberek a gyakori görvélyes szemgyulladást kórismézni nyilván nem tudták, feltehető, hogy a csúz elleni ráolvasást mindenféle szembajra alkalmazták. Eleink a megvakítást büntetésként alkalmazták. A Szent Istvánról szóló kisebb legenda elmondja, „hogy példát vegyenek és tanulják meg, hogy uraiknak a legmélyebb tisztelettel hódoljanak, szemeiket kitolatá, bűnös kezeiket levágatá." Megvakításról történik említés a valószínűleg I. Endre király uralkodása idejéből származó, a Halotti beszéddel egykorú imádságban is: „Megvakittatnac nhelweun chocittatnac..." (megvakíttatnak I7 Sempte, 1578.
