Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK AZ ÓKORI MEDICINA KÖRÉBŐL - Steiger Kornél: A hippokratészi orvostudomány természetfilozófiai előzményei
A noétikusnak és a fiziológiainak ugyanezt az inkompatibilitását találjuk Alkmaiónnál : „A láthatatlan dolgok és a halandók felől az istenek bizonyossággal bírnak, ám mint embereknek, sejtő következtetés jut osztályrészül.'''' (B. 1.) És ugyanez jellemző Empedoklész elméletére is, ahol az univerzumot alkotó négy elem a noétikus szemlélet számára egyetlen homogén gömbformájú Mindenséget alkot, ám emberi tapasztalatuk szerint ugyanez a négy elem organikus és anorganikus jelenségek artikulált, heterogén tárgyi világává áll össze. • , Látható, hogy az 5. sz. itáliai tudományának kozmológiai sémája eleve egy aporiára épül: az univerzum és az organizmus összeférhetetlen kettős valóságára. Ez az inkompatibilis kettősség nem probléma, amelyet meg kell oldani, hanem paradoxon, amelyet megélni kell. Aki megéli: a bölcs. — Az egymással összeférhetetlennek tudott kozmikusnak és fiziológiainak egyetlen személyiségben való felmutatása: ez az a feszültség, amely oly hatalmassá teszi az 5. sz. bölcseinek alakját. A bölcs kettős alakban jelenik meg : az univerzumot prezentálja és reprezentálja tanítványai számára, akiket a halandó világon túlnézni tanít. A halandókat pedig megvetéssel párosult szánakozással engedi magához, mint létükből fakadó nyavalyáik enyhítője: orvosként és jósként. A bölcsnek e második szerepe: a halandó világban betöltött funkciója az, amely teoretikusan a fiziológiai elméletben alapozódik meg, és amely — forrásaink szerint — a fiziológiai elmélet első megjelenése a görög tudományban. Mivel a világ, amelyben élünk, inkompatibilis az egyetlen Létezővel, amelyet tudunk, a fizikai világ tényei univerzális princípiummal, az Egy-Létező elvével nem magyarázhatóak. Ez önmagában még nem jelentene problémát, hiszen ha elfogadjuk, hogy a fiziológia a partikuláris dolgok tudománya, akkor természetes, hogy elvei ugyanilyen természetűek. Csakhogy az univerzális szemlélet egyúttal le is bénítja a fiziológiai gondolkodást, amelylyel együtt jött létre. Lássunk erre néhány példát ! keverék A görög fiziológia alapfogalmai közé tartozik a keverék fogalma. A Hippocraticumból tudjuk, hogy a keverék két vagy több elemnek az az állapota, amelyben az elemek kétféleképpen : minőségük és intenzitásuk szerint keverednek úgy, hogy a létrejött homogén masszának sem minősége, sem intenzitása nem azonos az alkotóelemekével. 8 A keverék természetfilozófiai fogalma a dél-itáliai filozófiában jelenik meg, ám alkalmazása ott legalább három szempontból erősen korlátozott a Hippocraticum keverék-fogalmához képest. 9 1. Az asztronómiai, meteorológiai és anorganikus földi dolgok és események az itáliai kozmológiai sémában nem összetett, elemeikre bontható dolgok és események, hanem a kozmikus elemek szimpla megjelenési formái. 10 Parmenidész és Empedoklész kizárólag az organizmust (a növényt, állatot, emberi testet) és annak részeit (a levelet, szárat, vért, húst, csontot) tekintik keveréknek. 11 8 Számtalan előfordulása közül a legkorábbi: „Az életrendről" I. könyv. 4,26,32. fej. 9 „keverék": Parmenidész B 16,1; 18,3. Empedoklész B 8,3; 21,14; 22,4; 23,4; 35,7; 57; 58; 71,3; 92. 10 A négy elemnek az empedoklészi töredékekben nem négy neve van, hanem — huszonhárom. E nevek: asztronómiai, légköri és anorganikus földi jelenségek nevei. 11 Ld. a 9. jegyzetet. Empedoklész töredékeiben szerepelnek ugyan élettelen keverékek is: színezőanyagok (B 23,1—5), bor, víz, olaj (B 91) ón, réz (B 92) — ezek azonban az organizmus keverék-voltát megvilágító hasonlatok.
