Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyar kereskedelmi tengerjáró hajók kötelező egészségügyi felszerelése a századfordulón

MEGJEGYZÉSEK A „NÉPSZERŰ UTASÍTÁS" SZÖVEGÉHEZ A levéltári anyag nem nyújt felvilágosítást arról, hogy az OKT állásfoglalása után mi történt ez ügyben. Tény viszont, hogy az új rendelet csak 1894. október 10-én kelt, aláírója Lukács Béla miniszter volt, és a mellékletében tételesen felsorolt gyógyszerek egy tétel tekintetében nem egyeznek meg az OKT állásfoglalásával [12]. A külsőleg alkalmazandó gyógyszerek közül éppen a Csatáry által saját kézírásával betoldott égés-ellenes készítmény hiányzik; szerepel viszont az OKT előterjesztéséből hiányzó Tinct.arnicae (Arnika tinctúra néven), mely azonban kámforszesszel is helyettesíthető volt. A „Népszerű utasítás" szövege — eltekintve a kisebb-nagyobb elírásoktól, melyekre helyenkint külön is felhívtam a figyelmet -— a korabeli orvoslás színvonalát híven tükrözi. Figyelemre méltó, hogy egyes esetekben nélkülözhetetlennek tartja az orvos jelenlétét ; ez azért tűnik ellentmondásnak, mert az utasítás egészében kifejezetten laikus hajóskapitányok számára készült. Külön is kitérek néhány részletre : ad AJ.: Nyilvánvaló, hogy akkoriban már felismerték a citrom „üdítő" voltát, de nem ismerhették még azt, hogy a citromsav nem tartalmazza a citrom biológiai hatóanyagait,, ezek közül is elsősorban a C vitamint. Az a kitétel viszont, hogy a beteg „ivásra minden órában kény szer itendő"', arra utal, hogy helyesen ismerték fel a beteg lázas állapotából származó exsiccálódásának veszélyét és a korabeli eszközökkel küzdeni kívántak ellene. ad A.6.: A legyengült beteg kalória-igényének pótlására a töményszeszes italok (rum, konyak) alkalmazása akkoriban közkeletű volt; egyes különleges esetekben ma sem nélkülözhető. A „Népszerű utasítás" megszerkesztésekor ismerték már a kolera kórokozóját, nem rendelkeztek azonban hatékony, a fertőzést leküzdő gyógyszerrel. így valóban a kor színvonalának megfelelő legjobb megoldásnak a görcsös hasmenést feloldó ópium és a legyengült beteg táplálását biztosító alkohol adagolása látszik. ad A.7.: A kinin — akkoriban általános — alkalmazása közismert; kevésbé közismert azonban az, hogy a migrén gyógykezelésére is javasolták. ad A3,8,10, B.14,15: A közel 90 évvel ezelőtt ajánlott terápia és mai nézeteink között lényegbevágó eltérést nem találunk. ad B.19.: A mészvíznek és a lenmagolajnak egyenlő mennyiségű keverékéből készült emulzió az égési sebek és forrázások gyógymódjának hosszú évtizedeken át alkalmazott szinte egyeduralkodó háziszere volt. Aligha valószínű, hogy a „Népszerű utasítás"-ból azért maradt volna ki, mert mai ismereteink ezzel éppen ellentétesek, hiszen a köztudat még napjainkban is olajos anyagokat alkalmaz e célra, míg a korszerű bő vizes hűtés előnyös alkalmazása sajnálatos módon nem terjed. ad 1. eszköz: Figyelemre méltó, hogy a normális testhőmérsékletet viszonylag magasra tették, csak 37,5 fok Celsius hőmérsékleten túl tekintették azt láznak, betegségnek. Nem voltak kellő tekintettel a napi ciklus biológiai ingadozására sem. Másfelől viszont igen érdekes, hogy a viszonylag magasan iskolázott hajóskapitányok számára milyen aprólékos gonddal írták le a hőmérőzés műveletét. A felelősség kérdésének behatárolására szolgál az az előírás, hogy a naponta 3 alkalommal mért hőmérsékletet a kapitány „egy külön könyvben" feljegyezni tartozott. ad5. eszköz: utalás történik a sínezésre, de maga a sín és a sínpárna nem szerepel a kellékek között. Feltehetően e célra a hajókon amúgy is tárolt felszerelési (anyagutánpótlási) készletet szánták