Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok

friss növényi részek), 8 eleosaccharum, 5 morsula (cukorral összefőzött friss növényi nedvek formába kiöntve), 11 rotula (pogácsa formájú cukorral főzött, szilárdított növényié), 2 tabula (az előzővel azonos, de más alakú gyógyszerforma) és 2 bacillus saccharata (szintén az előzővel azonos, de más formájú) előirata. Az V. fejezet a főzeteké és a forrázatoké. Ebben az időben a decoctumokat többnyire otthon készíttették el a beteggel vagy a hozzátartozójával, a patikában csak az ehhez szükséges teakeverékeket expediálták. Tehát ami a dispensatoriumban decoctum címszó alatt szerepel, az a mai fogalmaink szerint többnyire a species címszó alá kerülne. Ilyen értelemben vett decoctum előiratot 23-at találunk itt, amelyek közül azonban a mai értelemben csupán 3 lenne ide sorolható, 20 pedig speciesnek minősülne. Az ugyanitt szereplő 16 infusum közül némelyik aqua vagy tinctura szinonim elnevezést is kapott. A rózsaszirom forrázata MUCHARUM ROSA RUM néven szerepel. Ebbe a fejezetbe tartozik még 5 emulsio előirata is. A VI. fejezet 32 electuarium (különféle gyógyszereknek sziruppal vagy mézzel készült lekvár sűrűségű elegye) előiratát közli, amelyek között szerepel az antidotumként használt MITHRIDATUM DAMOCRAT1S és 3 theriacum is, a THERIACUM ANDROMACHI, a THERIACUM SMARAGDINA és a THERIACUM DIATESSERON. Itt szerepel még 6 confectio (az előbbihez hasonló gyógyszerforma) és 5 looch előirata is. (A looch arab szó, jelentése „mell-nyelet". A „nyelet" az electuarium magyar neve.) A VII. fejezetben a festvényeket találjuk. Ezeket a töménységük alapján 3 csoportra osztja: a legtöményebbek azelixírek, majd azessentiák következnek és végül a legkevésbé tömények a tincturák. Elixírből 16, essentiából 57, tincturából pedig 34 előiratot közöl. Ebbe a fejezetbe sorolja még a 12 liquor előiratát is. A VIII. fejezet 59 emplastrum előiratát közli. Viasztapaszok esetében ceratum elnevezést használ. A IX. fejezet az extractumokat tárgyalja, ahol 71 egyszerű és 21 összetett extractumot ír le. Az opium tartalmú extractumokat laudanum néven tárgyalja, amelyekből 7 előiratot közöl. A X. fejezetben az olajokat találhatjuk meg. Egyszerű olajból 29, összetett olajból 19 szerepel az előiratai között. Mindkét csoport főzött olaj. Ezeken kívül még 6 olea per deliquia és 14 olea expresses szerepel, majd az olea destillata (aetheroleum) következik, amelyek között 49 egyszerű és 5 összetett, állati eredetű 7, mézgából készült 14. A XI. fejezetben 47 pilula előiratát közli. A XII. fejezetben 73 összetett por receptjét találjuk meg. A XIII. fejezet 37 species összetételét ismerteti, amelyek különféle drogok finom őrleményeinek a keverékei, tehát a mai értelemben véve inkább az összetett porokhoz lennének sorolhatók, és borogatásokhoz szükséges pép előállítására használták. A XIV. fejezet a különféle alkoholos oldatok előiratait tartalmazza. Itt 50 egyszerű és 28 összetett spirituosát találhatunk, tekintet nélkül arra, hogy az oldandó anyag növényi, állati vagy ásványi eredetű-e? A XV. fejezet a szirupokat és a hasonló állományú anyagokat tárgyalja. A 72 szirup előirat közül néhányat julapium, illetve miva néven is említ. Az előbbi elnevezés a virágszirmokból készült illatos szirupokra vonatkozik, az utóbbi pedig az egészen sűrű szirupokra. Itt találhatjuk az OXYSACCHARUM és a SYRUPUS ACETOSAE előiratát is, mindkettő invertcukor oldat. A 9 méztartalmú előirat között szerepelnek az oxymelek is (ecettel összefőzött méz, az ecettel rendszerint előzőleg növényi hatóanyagot vontak ki). Úgyszintén itt sorolja fel a PANIS CYDONII (birsalmasajt), a PASSULA (mazsola), valamint a pulpák és roobok (gyümölcsízek, lekvárok) előiratait is.