Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok

röviden: a Dispensatorium Viennense alapján egyidőben elkészült egy magyar és egy osztrák gyógyszerárszabás, amelyeket a maga területén uralkodói rendelet tett kötelező érvényűvé. Ha tehát a taxák kötelező érvényűek voltak, akkor annak a dispensatoriumnak is kötelező érvényűnek kellett lennie, amelyre ezek a taxák támaszkodtak.

2 Maga Torkos Justus János írja a Taxa Posoniensis előszavában: „Ami magát a taxát illeti.. .az összetett szerekben az új Bécsi Dispensatoriumot veszi figyelembe.A taxa végén pedig a gyógyszerészek számára írt I. instrukció V. pontjában azt az utasítást adja, hogy ,,.. .az összes compositákat.. .az új Bécsi Dispensatorium szerint.. .állítsák össze..." (Ugyanis, mint látni fogjuk, a Dispensatorium Viennensében simpliciák külön nem szerepeltek.) Bár úgy érzem, hogy már az eddigiek is kellően bizonyítják a Dispensatorium Viennen'sének az egész Birodalom, így Magyarország területére vonatkozóan is kötelező érvényét (ami alól csak Csehország kapott felmentést 1739-ben, a Dispensatorium Pragense kibocsátásának engedélyezésével), de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a — bár később kibocsátott, de visszamenőleges érvényű — királyi rendeletet sem, amely kötelezte a magyar gyógyszerészeket, hogy a korábbi kibocsátású osztrák gyógyszerkönyveket, amelyek hatálya az egész Habsburg Birodalomra kiterjedt (Dispensatorium Viennense, Pharmacopoea Austriaco-Provincialis), magukra nézve is kötelező érvényűnek tekintsék .

3 DISPENSATORIUM VIENNENSE (1729—1780) I. Ferdinánd 1564. január 12-én kelt császári pátense, amelyet 1602. június 12-én Rudolf is megerősített, a bécsi gyógyszertárak ügyével foglalkozott. Ez a császári pátens elrendelte a betegek egységes-szabvány szerinti gyógyszerellátása céljából egy Bécsi Dispensatorium kiadását is, amely ugyan el is készült kéziratban 1570-re, azonban nyomtatásban soha nem jelent meg. Egyetlen kéziratos példányát a Bécsi Egyetemi Levéltárban őrzik. Mivel ez a dispensatorium nem jelent meg, de a gyógyszerkészítés terén mégis sürgetővé vált egy egységes gyógyszernormatívum használatának bevezetése a Habsburg Birodalom területén is, ezért III. Ferdinánd az előbbi rendeletet kibővítette az 1644. május 8-án kelt saját rendeletével (,,Politia Sanitaria"), amellyel a Pharmacopoea Augustana (Augsburgi Dispensatorium) 1613. évi kiadását tette hivatalossá a Habsburg Birodalom vonatkozásában is, addig is míg megjelenik a saját önálló birodalmi dispensatorium. A Bécsi Dispensatoriumnak a megjelenése azonban 1729-ig váratott magára. A Habsburg Birodalom saját hivatalos dispensatoriumának ügye ugyanis csak a XVIII. század elején került ismét előtérbe, amikor végre megjelent a Dispensatorium Viennense, megnyitva a Habsburg Birodalom saját, önálló gyógyszerkönyveinek sorát. A Dispensatorium Viennense még erősen magán hordozta a Pharmacopoea Augustana hagyományait, amitől csak a következő gyógyszerkönyv sorozat, a Pharmacopoea AustriacoProvincialis szabadult lassan meg.

4 2 Linzbauer: i. m. 28. 3 6.012 (1829. V. 20.) sz. királyi rendelet; 16.600 (1829. VI. 16.) sz. helytartótanácsi rendelet. 4 Kurt Ganzinger: A gyógyszerészet története Mária Terézia korától 1855-ig kiadott Osztrák Gyógyszerkönyvek tükrében. Gyógyszerészet 1971, 11, (A továbbiakban: „Osztrák Gyógyszerkönyvek".) 420—421.; Kapronczay Károly: A Pharmacopoea Russica a XVIII. századi gyógyszerkönyvek tükrében. Gyógyszerésztörténeti Diárium 1974, 2, 159—161.; Rádóczy Gyula: Bécsi Dispensatoriumok. 385.; Otto Zekkert: Dispensatorium pro Pharmacopoeis •• Viennensibus in Austria. Berlin, 1938.