Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Ungvári Gábor: Újabb adatok Gulácsy Lajos betegségéhez

(ld. a velencei kórrajzot), később huzamos ideig tartó stupor. Reális tartalmú acusticus hallucinatiók is fel-felbukkannak. Harmadik klinikai felvételkor (1919. VII. 26.—1924. IV. 23.) a diagnosis a dementia praecox helyett időközben elterjedt .,

Schizophrenia". (A kórrajz nagy részét Büchler Pál írja, továbbra is Moravcsik ellenőrzi.) A neurológiai kórjelek, bár persistálnak, mellékleletnek tűnnek: ,,. . .pupillák kissé szűkebbek, a bal valamivel tágabb. . . kis kitéréssel, renyhén reagálnak. . . A jobb facialis beidegzéskor kissé elmarad. . . " A neurológiai statusban progressio nincs, ictus paralyticus vagy egyéb jellegzetes lueses manifestatio nem jelentkezett. Ugyancsak progredialó, organikusan alapozott kórfolyamat ellen szólhatott, hogy az ismét felmért általános ismeretek terén ezúttal ,,. . . iskolázottságéinak nagyjából megfelelően. . . " teljesít. A psychopathológiai kép változásait a továbbiakban e helyütt csak madártávlatból követjük. A velencei kórrajzban még konkrét gyökerű, életteli tematika mindjobban sekélyesedik és homályos általánosságokba vész el, végül személyiségközeli jellegét is elvesztve perseveratiokba és echos jelenségekbe, majd a tematika elszegényesedésével párhuzamosan a bizarr mozgás-sablonok széttöredezésével és eltűnésével tartós stuporba torkollik. E ponton az élmény- és magatartástünetek lecsupaszítva érintkeznek : Gulácsy Lajos sokrétű és gazdag személyisége — amelyen egykor egy korszak jellegzetes magatartásmintái tűntek át — a Vegetativum parancsainak engedelmeskedő lénnyé fokozódik le. Gulácsy velencei kórrajza — bármilyen elnagyolt is — a psychosis kiindulópontjának objectiv leírását tartalmazza, olykor csírájában hordva a későbbiekben nyilvánvaló és kórjelző psychopathológiai tüneteket. így a Velencében leírt — akkor még átmeneti — kataton izgalmi állapotokból a kataton tünettan teljes skálája kibomlik, a „gyanús" neurológiai jelek ellenére is biztosítva a schizophrenia diagnosisát. A psychés tünetek hasonlósága a később leírtakkal szemlélteti a betegség egységét; a tematika és a psychés kép dinamikus változásaiban a kataton tünetcsoport biztosítja az állandóságot, szférikus helyzetbe hozva az egyenként nem, de összességükben egyébként markáns somatikus kórjeleket. A diagnosztikus problémák további taglalására jelen tanulmány nem vállalkozhat. A velencei kórrajz tehát fontos láncszem Gulácsy betegségének sürgetően megalkotandó leírásában és interpretátiójában, és remélhetőleg sarkallni fogja a régen hiányzó pathographia megalkotását; ez indokolja fáradságos megszerzését és közrebocsájtását. I RODALOM 1. ..Alkotás és kifejezés," ankét a Magyar Pszichológiai Társaság rendezésében, Pomáz, 1978. április (megjelenik a Magyar Pszichológiai Szemle Supplementumaként). 2. Bernáth Mária: A szecesszió fogalma és helye a tudománytörténetben. In: Művészettörténet, tudománytörténet. Szerk: Aradi Nóra. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973. 112. 3. Gerevich József: Adalék a heveny téboly genezisének kérdéséhez. (Gulácsy Lajos festőművész akut pszichózisa. OH) s. a. 4. Gerevich József—Ungvári Gábor: Gulácsy Lajos személyiségének vázlata. Valóság, 1977, 9, 86. 5. Gerevich József—Ungvári Gábor: Gulácsy Lajos betegségének kultúrtörténeti vonatkozásai. Comm. Hist. Artis Med. 81 (1977). 97.