Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Vas József: Lakótelepi életkörülmények kórlélektani hatásai

LAKÓTELEPI ÉLETKÖRÜLMÉNYEK KÓRLÉLEKTANI HATÁSAI — ESETTANULMÁNYOK — VAS JÓZSEF I^ülroldi [5, 6, 7, 8, 9, 10] és hazai [1, 3, 11] városszociológiai kutatások az új lakótelepeken élő embereknek környezetükkel kapcsolatos viszonyulásáról szólva, egyaránt kiemelik azokat az urbanizációs hatásokat, amelyek az itt élők pszichés teherbíró- és alkalmazkodókészségét terhelik. Ilyeneknek tekintik az emberek érintkezési alkalmainak megsokszorozódását, a forgalmat, a zsúfoltságot, a zajt, a környezetszennyezést, a nagy családok széthullását, az emberi kapcsolatok fokozatos elvesztését az érintkezések felszínessé, személytelenné válása révén, a különböző népcsoportok együttélését, a régi és új értékrendek, viselkedésnormák összeütközéséből eredő magatartásbeli bizonytalanságot, hogy csak néhányat említsünk. Régebbi közlemények olyan állítást tartalmaznak, hogy a városi környezet mintegy meghatározza lakóinak lelki tulajdonságait: Wirth [12] úgy vélte, hogy a városi ember kapcsolatai felületesek és széthullóak, jelleme szkizoid. Ezzel nemcsak leegyszerűsítette, hanem miszfifikálta is az ember és a művi — ez esetben városi — környezet bonyolult kölcsönhatásait abban az értelemben, hogy ember és építészeti alkotása között olyan viszonyt tételezett, amelyben a létrehozott mű ellenőrizhetetlen és kifürkészhetetlen befolyást gyakorol alkotójára, mintegy fétisként uralkodik fölötte, elidegeníti teremtőjét önmagától, meghasonlottá, „szkizoiddá" teszi. E nézőpont meghaladását jelentik azok a feltevések, amelyek tagadják vagy legalábbis megkérdőjelezik az emberek városi létformáinak pszichés kórnemzö szerepét, és az elmebetegségek gyökerét a társadalmi-gazdasági viszonyokban keresik [4, 9, 10]. Ha most megvizsgáljuk a cím problémafelvetését, rögtön szembetalálkozunk egy alapvetően fontos kérdéssel: lehetnek-e egyáltalán a lakótelepi életkörülményeknek kórlélektani hatásaik? Hétköznapi nyelven fogalmazva: kaphat-e valaki „idegbajt" az új lakónegyed bérházának valamelyik lakásában attól, hogy itt él. Igenlő válasz esetén újabb kérdések ostromolnak bennünket. Kik azok, akiknél ezek a hatások többé-kevésbé súlyos pszichés zavarokat, esetleg pszichózisokat válthatnak ki? Elégséges feltétel-e a pszichózis kialakulásában a lakótelepi életforma lelki tehertétele? Amennyiben nem — és előre jelezhetjük, hogy minden bizonnyal nem —, milyen mértékben és mely esetekben válik jelentőssé a kóroki tényezők között? A kérdések megválaszolásához elvileg két út kínálkozik. Az egyiket előszeretettel alkalmazza az amerikai szociálpszichiátria, amikor egy város vagy lakónegyed közösségéből kiszűri az elmebetegeket és összehasonlítja szociális körülményeiket a nem elmebetegekével [10]. A másik lehetőség konkrét esetek vizsgálata: hogyan válik valamely egyén pszichotikussá a lakótelepi életforma feltételei között? Ez utóbbi módszer képes lehet kimutatni az átmeneteket a konkrét személy biológiai, pszichológiai és