Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben

ápolás előnyeit megismervén, igyekeztem ez évben csendes, nyugodt betegeket megbízható családoknál elhelyezni, ahol a betegek szívesebben munkálkodtak, mint az intézet komor falain belül."

10s 1913-ban már 486 beteget kezeltek az év leforgása alatt. A napi létszám 200—220 között ingadozott állandóan. Kiterjedten alkalmazták a családi ápolás rendszerét is. „A felvett betegek legnagyobb részét a megye területéről szállították be osztályunkra, azonkívül a szomszédos vármegyékből, valamint a lipótmezei állami elmegyógyintézetből, a miskolczi és kassai közkórházak elmeosztályáról is kaptunk betegeket." Továbbá: „Betegeinket folyton foglalkoztatjuk, vigyázva természetesen arra, hogy ki ne fárasszák magukat. . . Amennyire a körülmények engedik, gondoskodunk betegeink szórakoztatásáról is. (Ilyenek a grammophon, kártya, sakk, malomjáték stb.) A jószívű emberek adakozásaiból szoktak kapni betegeink újságokat... A karácsonyi ünnep alkalmával— közadakozásból —, betegeinknek karácsonyfát állítottunk fel... "

10í) Izgatottság, nyugatalanság megszüntetésére először ágynyugalmat, másodszorra protrahált fürdőket, vizes lepedőbe pakolást alkalmaztak, s csak ezek eredménytelensége esetén fordultak harmadsorban sedativumokhoz és narcoticumokhoz. A főorvos ezenkívül még arról is beszámolt, hogy az ápolóknak a tél folyamán, heti két alkalommal továbbképző cursust tartottak. Azonban panaszai tárgyát képezte, hogy az elmeápolói állásokra nem sikerült megfelelő emberanyagot kapnia, s a meglevők között is nagy volt a munkahelyi fluktuáció. ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK 1. Miután a therápia az orvostudomány minden ágában — így a psychiátriában is — kulcsfontosságú helyet foglal el, tanulmányozásán keresztül egyben megismerhetjük az adott kor orvosi szemléletét, aetiopathogenetikai koncepcióit, a gyógyítás technológiájának fejlettségi szintjét stb. Szerző e célra különösen alkalmasnak találta a schizophreniák és a paranoid kórformák gyógyítási kísérleteinek a vizsgálatát, részben e kórformák mindenkor viszonylag gyakori előfordulása, részben pedig az elmekórtanban játszott szerepük fontossága miatt. 2. Az Osztrák—Magyar Monarchia időszakának hazai elmegyógyászatában tanulmányozva e kérdést, mindenekelőtt megállapítható, hogy az akkori elmegyógyászaink többsége rendkívül nagy és kiterjedt klinikai gyakorlattal, s feltűnően gazdag és kifinomult diagnosztikai tapasztalattal rendelkezett. Erre az alapra épültek azután — személyes therapiás qualitásaikon kívül — színes és sokrétű gyógyító attitűdjeik, változatos therapiás eljárásaik, s a gyógyítással kapcsolatos briliáns megfigyeléseik. Általában azt lehet mondani, hogy a dualizmus korabeli legkiválóbb magyar psychiáterek therapiás szemléletét és gyakorlatát a betegek testi és lelki szükségleteire egyaránt kiterjedő figyelem és gondoskodás, a különféle gyógyeljárások alkalmazásában egyszerre átfogó synthézisre és ugyanakkor — a beteg és a betegség sajátosságaitól függő — individuális megközelítésre, eklekticizmusra való törekvés jellemezte. 3. A lényegében kedvezőtlen prognózisú schizophreniák és a még kedvezőtlenebb kórjóslatú paranoid kórformák viszonylatában a Monarchia időszakában az elme108 Molnár J.: Az elmebetegek. In: Zemplén vármegyei Sátoraljaújhelyi „Erzsébet" Közkórházának 1905. évi működése. Sátoraljaújhely, 1906. 123—124. 109 Molnár J.: Elme és idegbetegek. In: Zemplén vármegyei Sátoraljaújhelyi „Erzsébet" közkórházának 1913. évi működése. Sátoraljaújhely, 1914—1915. 123—124.