Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben
Schwartzer F. (1866) intézete 1865. évi működéséről kiadott jelentésében az ott alkalmazott therapiás módszerekről az alábbiakban tudósít: „A gyógyítási eszközök az intézeti hatályon kívül kevés gyógyszer, lelki gyógymód és sok fürdőben állottak", 15 Oláh G. (1902 és 1903) a századfordulót követő évek psychiátriai gyógyításának fő irányairól és az azokkal kapcsolatos véleményéről így ír: „A therapeutikus érdeklődés központjában most a fektető kezelés, a prolongált fürdők, a szuggesztív milieukezelés, a gyógyfoglalkoztatás és az anyagcsere szabályozása állanak. Az egész elmeorvoslási irodalomban ezen kérdések dominálnak. Ezen eljárások szakszerű és idejekorán való kihasználásával elérhetőnek tartjuk mint pozitív elmeorvosi szolgálmányt egyfelől a heveny psychozis zajtalanabb lefolyását, veszélyes komplikációk biztosabb távoltartását, ez által sokkal kedvezőbb gyógyulási perczentet, másodszor a chronikus elmebetegek socialis devalválásának feltartóztatását'." 16 Lechner K. (1903) általános therapiás elveit a középutas mértékletesség és az individuális megközelítés jellemzik : „A használható jó szereket és gyógyító módokat ezentúl sem ejtjük el, de vissza sem élünk velük. Egyéni kezelés mellett határozott elveket fölállítani nem szabad. Ami jó az egyik esetben, az rossz a másikban, ezért az elmegyógyászatban műhibáról beszélni nem lehet. Leginkább célravezető, fő eszközeink azonban a testi, meg a lelki diéta és a prophylaxis maradnak. . . Mint az elmegyógyászat minden tényében, itt [ti. a betegek elkülönítésében] is individualizálás esoteriús művészete kell, hogy kalauzoljon bennünket. ,ni Molnár J. (1914) a Sátoraljaújhelyi „Erzsébet" Közkórház elmeosztályának 1913. évi működéséről szóló beszámolójában szintén a pluralista therapiás megközelítés híve: „Betegeink kezelésében egyaránt alkalmaztuk a psychés, gyógyszeres, hydrotherápiás eljárásokat." 1 * Epstein L. (1901) minden therapiás lehetőséget felhasználni kívánó gyógyászati felfogása mögött viszont már a kor aethiopathogenetikai ismereteinek, és a valódi oki therápiában való hiányosságnak az insufficienciája sejlik fel : ,,. .. véleményem szerint ott, ahol a therápia oly kevés eszközzel rendelkezik, mint az elmegyógyászat terén, megkísérletlenül semmit sem szabad hagyni." w Annál is kevésbé, mert — ugyancsak ő írja — : „Volt idő, amikor az elmebetegeket üldözték, következett azután az idő, midőn őrizték, a múlt század vége inaugurálta az ápolás időszakát és az még most is tart ; ideje már, hogy az elmebetegeket gyógyítsuk is." 20 Mielőtt rátérnék a szorosabb értelemben vett téma, azaz a schizophrenia és a paranoid kórformák korabeli therápiájának az ismertetésére, mindenekelőtt vegyük szemügyre, hogy a XIX. és a XX. század magyar psychiáterei miként vélekedtek azok aetiológiáját, prognózisát és gyógyíthatóságát illetően? Schwartzer F. 1858-ban megjelent kézikönyvében az „egyes téboly vagy részleges őrültség" kórképénél leírta, hogy annál a szenvedélyek felmagasztaltak. „Fölgerjesztő okok" lehetnek a heves szenvedélyeket keltő nagyravágyás, elkeseredett önzés, bal13 Schwartzer F.: Jelentés a Budai Magán Elme és Ideggyógyintézet orvosi működéséről 1865-ben. Buda, 1866, 13—14. 1,1 Oláh G: Az elmebetegkezelés újabb elvei. In: Az 1902. évi Második Országos Elmeorvosi Értekezlet Munkálatai. Budapest, 1903, 125. 17 Lechner' K.: Az elmebetegkezelés újabb elvei.Tn: Az 1902. évi Második Országos Elmeorvosi Értekezlet Munkálatai. Budapest, 1903. 109. 18 Molnár J.: Elme és idegbetegek. In: Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi „Erzsébet'" közkórházának 1913. évi működése. Sátoraljaújhely, 1914—1915, 124. 19 Epstein L : A tébolyda mint elmegyógyintézet. In: Az 1900. évi Első Országos Elmeorvosi Értekezlet Munkálatai. Budapest, 1901, 160. 20 Epstein L.: i. m., 160.
