Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben
sokat propagált és nemegyszer „forradalmian újnak" kikiáltott módszere eszmeileg valóban radikálisan újat képvisel-e, avagy csupán a réginek tökéletesebb kivitelezési formájáról, esetleg szélesebb körű indikációjáról, általánosabb elterjesztéséről van e szó. (Főleg a foglalkoztatási és szociotherápiára vonatkozik ez a szempont!) A Monarchia korabeli psychiátriai therápia egészéről hű képet nyerhetünk akkor is, ha csupán a legfontosabb elmekórformák gyógyításának a történetét tanulmányozzuk. Ezek között is kiemelt helyet foglalnak el a schizophreniák és a paranoid kórképek. 4 E kórformák modellként való választása mellett szóló további szempont: a hajdani elmegyógyintézetek betegforgalma túlnyomórészt az ún. „nagy psychiátriai" kórképekben szenvedőkből tevődött össze, s közülük is messze kimagaslott az intézeti statisztikában a schizophren és paranoid betegek előfordulási aránya. 5 A téma feldolgozása során kétféle forrásanyagot használtam: egyrészről a korabeli elmegyógyászoknak a jelzett kórformák therápiájával kapcsolatos, nyomtatásban megjelent munkáit 0 , másrészről az 1867 és 1918 közötti időszakból származó nagy mennyiségű kórrajzot. 7 Amidőn manapság retrospektive óhajtjuk tanulmányozni a schizophrenia és a paranoid kórformák Monarchia korabeli gyógyító eljárásait, a megfelelő forrásanyag kiválasztásakor természetszerűleg diagnosztikai nomenclaturai nehézségekkel számolnunk kell. A kórformák nosológiai koncepciói, valamint a besorolásukra szolgáló kórisme-kategóriák és elnevezések ugyanis magán az 1867-től 1918-ig terjedő idősza4 Többek között H. Baruknak a francia psychiatria történetéről írt monográfiájából (1967 is ismeretes, hogy a francophon psychiátriai séméiológia és nosológia V. Magnan (1895) óta a „délires chroniques" csoporton belül a schizophreniák mellett „délires chroniques évolutifs" összefoglaló néven krónikus paranoid kórformákat különít el. Ide sorolhatók a későbbi fejlődés során Gilbert Ballet által 1911-ben leírt „psychose hallucinatoire chronique",azE. Dupréáltal 1925-ben körülhatárolt „délire d'imagination" (amely leggyakrabban paraphréniában észlelhető, mint annak tengelytünete), valamint a P. Sérieux és /. Capgras által 1921-ben leválasztott „délire d'interprétation", ami a paranoia kardinális symptómájának felel meg. 5 Hol/ós L a Lipótmezei Állami Elmegyógyintézet 1868 és 1908 közötti, 40 évi betegforgalmát elemezve megállapította, hogy összesen 20 526 felvétel történt, ebből 12 247 volt férfi és 8279 nőbetegé. A legtöbb felvétel, vagyis 5807 a paranoid kórformákra esett. A „Magyarország Elmebetegügye" arról számol be, hogy 1900-ban a négy állami elmegyógyintézetben összesen ápolt 3121 betegből 1077 „Tébolyodottságban", vagyis paranoiában, 369 „Másodlagos elmekórban", azaz „dementia terminálisban", 147 „Heveny hallucinatorius elmezavárban", s 47 „Heveny butaságban" szenvedett, míg 1916-ban — amidőn is az előzőekben használt 10 kórformát felölelő diagnosztikai schéma 17-re bővült — az évi 4344 ápolt között 851 „Dementia praecox", 659 „Paranoia" s 514 „Amentia" fordul elő. Gyarmati I. statisztikája szerint — amely a közel hatszáz ágyas BékésGyulai elmegyógyintézetben az 1903-as év során összesen ápolt 502 beteg kórforma szerinti megoszlásáról számol be — 109-nek „Tébolyodottság", 82-nek „Heveny hallucinátoros elmezavar", 66-nak pedig „Másodlagos elmekór" volt a diagnózisa. fi A kor vonatkozó szakirodalmát illetően több, mint félszáz tanulmányt, kézikönyv részletet és monográfiát néztem át. A dualizmus kori hazai psychiátriai tudományos irodalomból idevonatkozóan kiemelném Lechner K. (1902), Oláh G. (1902), Stein F. (1901) stb. alapvető tanulmányait, Schwartzer F. (1858), Moravcsik E. E. (1897) és Salgó ./. (1899) kézi-, illetve tankönyveinek a gyógyítással foglalkozó részeit, továbbá Oláh G.-nak „Az elmebetegségek orvoslásáról" 1903-ban publikált briliáns monográfiáját. 7 Másrészről, egy egyéb tudományos célból válogatott, s a Monarchia időszakának jóformán összes hazai psychiátriai intézetét felölelő, 3194 betegre vonatkozó kórlapfeldolgozás lehetővé tette, hogy a kórtörténeti decursusok révén mintegy közvetlen forrásból tájékozódhassam az egyes intézményekben alkalmazott therapiás eljárásokról. (A 3194 beteg kb. ötven százaléka szenvedett a schizophrenia vagy paranoia valamelyik formájában!)
