Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pethő Bertalan: A psychiatria mint történeti rendszer

Betegségegységek fogalmi kontinuuma (Pethő 1974 nyomán) 5. táblázat Teljes betegség- \ egység Kis betegségegység Szomatikus (szövettani stb.) lelet Végállapot C Kórlefolyás Aetiológiai— —Syndroma- < tológiai betegség—egység Syndroma ^ (betegségállapot) Psychopathológiai —betegségegység Aetio—pathogenesis Aetiológiaikiinikai betegségegység ségek fogalmi kontinuuma szerint orientálódva a teljes betegségegység megtalálásának hiánya nem devalválja a nosológiai megközelítést, viszont már a psychopathológiai állapotképek körvonalazása is a hosszmetszeti vizsgálatokkal történő validálás szükségességét jelenti. Valószínű, hogy multiaxiális-multidimenzionális kutatások eredményeképpen majd körvonalazható „teljes betegségegység" nem statikus, hanem valószínűségi természetű lesz. A residualis dimenzió vizsgálata során a különböző fejlettségű betegségegységek, kórformák megragadása már abból a szempontból történik, hogy milyen deficit észlelhető a társadalomba visszatérő betegnél. Ez a megközelítés így a defektus újrafogalmazását jelenti [85]. A holopsychiatriához vezető út fenti körvonalazása, ami történelmi „kikerekedést" jelent (6. tábla) — mint minden útnak közös sorsa — legalább három vonatkozásban eredendően korlátozott. Elsőrendű korlátozottságot jelent a kor tudományos színvonala, a történelmi-társadalmi közeg, amiben élünk. Könnyen ki lehetne pl. deríteni, hogy a vázolt út a korszellemnek — vagy pejorative a kor divatjának — megfelelően historicista megalapozottságú, rendszerelméleti jellegű és statisztikai modelleket is követ. Ezek a korlátozottságok azután bizonyos irányzatokhoz (pl. nosológiai irányvonal ; psychopathometriai irányzat) való csatlakozás és más irányzatokkal (pl. anthropológiai és szociálpsychiatriai irányvonal, experimentális és statisztikai irányzat)