Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pethő Bertalan: A psychiatria mint történeti rendszer
egyén aktuális készségeinek megismerését célozza. Ugyanilyen vagy hasonló próbák alkotják a psychometriai intelligencia-teszteket (pl. Wechsler-tQszt) is, ezekben a tesztekben azonban az értékelés kvantitatív és a populáció átlagához viszonyítva mutatja a kognitív működés szintjét. Mivel a psychológiai tesztek csaknem kizárólag az élmény- és a teljesítmény-aspektusra szorítkoznak, kiterjedt alkalmazásuk éppúgy az elpsychologizálás veszélyével jár a psychiatriában, mint a psychológiai kísérletek túlzott előtérbe állítása. Ezt à veszélyt erősen fokozza, hogy speciális módszertani kiépítésük növeli objektivitásukat, és így sajátos mutatóik a kevésbé megbízható hagyományos psychiátriai tüneteknél egzaktabb leírás és a struktúrára is vonatkozó megragadás látszatát keltik. Századunk hatvanas éveiben a tesztek alkalmazásának empirikus irányzata így részben dogmatikus tesztológiai irányzatokká változott (Pethő 1971), és már arra is kísérletet tettek, hogy a psychiátriai betegségtant bizonyos tesztmutatók konstellációival helyettesítsék (pl. Harrower 1965). Tudománylogikai szempontból a tesztelés empirikus körében való megrekedés es a tesztekkel hozzáférhető jelenségek körének bővülése közötti antinómia jelzi a statisztikai irányvonal belső ellentmondásosságát. Az empirikus körben való megrekedés ezoterikus tesztpsychológiai iskolák kialakulása (pl. Rorschach-teszten alapuló psychológiák, Szondi-teszten alapuló psychológia stb.) mutatja. Tudománylogikailag ez a helyzet az operacionista álláspont megfogalmazásában jut kifejezésre. Eszerint egyfelől csak azokat a jelenségeket és összefüggéseket fogadja el a tudomány, amelyek valamilyen művelet révén definiálhatók és tesztszerűen megragadhatók, másfelől viszont a jelenségeket és összefüggéseket csak annyiban veszi az operációnálizálási folyamatban számításba, amennyiben műveletekkel hozzáférhetők (pl. „intelligencia az, amit az intelligencia-tesztek mérnek"). A tesztelés empirikus körének felnyitására elméletileg a konstruktum-validálás (Cronbach és Meehl 1955) elvének teorematikus teszteléssé történő, ezoterikus tesztpsychológiákat transzcendáló meghaladása ad lehetőséget: teorémáknak a módszertanilag tisztázott és elméletileg rendszerbe ágyazott konstruktumokat, teorematikus tesztelésnek pedig a teorémák viszonylatában végzett tesztelést nevezzük [83]. Psychiátriai szempontból különösen a statisztikai úton nyert eredmények elvontsága és az eleven szemléletes összkép közötti ellentmondás zavaró. Általában mennél sokrétűbb és bonyolultabb egy statisztikailag kidolgozott összefüggés, annál kevésbé található egy ennek megfelelő individuum vagy egy pregnancia-típus, és annál kevésbé kereshetők vissza a statisztikai összefüggést megalapozó, ezek mögött álló konkrét jelenségek. Ez az ellentmondás a személyiség jellemzésmódjainak (Graumann) korlátozottságával (a verbális modusz elhanyagolása és az adjektív modusz túltengése; Guilford 1964 pl. teljesen mellőzi a verbális moduszt) és a viselkedés-aspektus elhanyagolásával is összefügg, akadályozva a statisztikai irányzat eredményeinek és a — természettudományos orientációjánál fogva vele rokon — psychiátriai nosológiának az egymásra találását. 5.2. Az egzisztenciális irányvonal kifejlődése és belső ellentmondása Az egzisztenciális irányvonal azanthropocentrikus szemléletben gyökerezik. Apályakezdő Jaspers szerint, aki Filozófiai önéletrajzában HusserlX és Diltheyt jelölte meg elsőrendű filozófiai forrásaként, a phaenomenológia eszménye ,,redukálhai'atlan lelki minőségek áttekinthetően rendezett végtelensége" (1912). „Allgemeine Psychopathologie"-jának zárófejezete viszont az ember-lét egészéről szól. A phaenomenológiai — de
