Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Revue d'histoire de la pharmacie, 1980 (Bánóczy Erika)

Quevauviller, A.: L'hygiène au X Ville siècle d'après l'abbé Jacquin (24—38. p.). Jacquin abbé (1721— kb. 1790). Az egészségről c. értekezéséből (1762) bő részleteket közölve, a szerző megkísérli bemutatni, hogy ez a mű az életvitel, gyermekgondozás, táplálkozás, közegész­ségügy és környezethygiénia kérdéseiben korát megelőző nézeteket vallott. Julien, P.: Médailles modernes ci sujet pharmaceutique et médical (39—47. p.). Egy korábbi lista folytatásaként újonnan kiadott gyógyszerészeti és orvosi témájú érmék leírása, képmelléklettel. A folyóirat évek óta folytatásokban közli a párizsi Gyógyszerészeti Kollé­gium üléseinek jegyzőkönyvét, jelen számban 1791. június 1-től 1792. június 6-ig: Procés-verbaux des deliberations du Collége de Pharmacie de Paris (suite), 1791—1792 (48—52. p.). S. Flahaut: Le pharmacien Charles­Louis Cadet de Gassicourt, bâtard de Louis XV, et sa famille (53—61. p.). A Cedet de Gassicourt családból számos híres tudós, gyógyszerész, orvos szárma­zott. Charles-Louis (1769—1821) szár­mazásának érdekessége, hogy XV. Lajos és Louis-Claude Cadet de Gassicourt feleségének törvénytelen gyermeke volt. Cadet de Gassicourt-tól nevet és igen gondos nevelést kapott. A kor tudósai­nak társaságában forgott, forradalmár volt, majd Napóleon lelkes híve és udvari gyógyszerésze. 1803-ban kémiai szótárt jelentetett meg. A család utolsó sarja 1964-ben hunyt el. Vol. XXVII. No. 245. Különszám Francois Dorvault (1815— 1879) halálának százéves évfordulójára. Mory, B. cikke vázolja Dorvault élet­útját és fö művének, a Pharmacie Cent­rale de France létrehozásának történe­tét: Dorvault et la „Pharmacie Centrale de France" (79—90. p.). 1852. március 15-én Dorvault kiáltványban fordult kollegáihoz, melyben gyógyszerészegye­sület létrehozását javasolta, az egyesület pedig alapítványt tenne egy modellintéz­mény, egy gyógyszergyártó és forgalmazó központ létrehozására. A vállalkozás szakmai és gazdasági szempontból egy­aránt nagy sikernek bizonyult. A Köz­ponti Gyógyszertár mellett kutatólabora­tóriumok működtek, minden évben pá­lyázatokat hirdettek, és 1860-ban meg­indult Dorvault lapja, a L'Union Pharma­ceutique, mely a gyógyszerésztársadalom ujjászerveződését kívánta elősegíteni, va­lamint a szakmát informálni a keres­kedelmi és tudományos kérdésekről. A Pharmacie Centrale de France máig is őrzi alapítójának újító szellemét. 1895-ben a Pharmacie Centrale évi bevétele először érte el a 12 millió fran­kot, s a siker megünneplésére Charles Buchet igazgató bankettet rendezett.. Az eseményről fennmaradt egyik doku­mentumot mutatja be Julien, P. Le Lunch des 12 millions (91—93. p.) c. cikke. Cotereau, Y. L'Officine de Dorvault (95—107. p.) c. cikke Dorvault „Offici­ne" című művével foglalkozik. Elhelyezi a szerzőt a korban, áttekinti forrásait, meghatározza a mű szellemét, majd nyomon követi a számtalan kiadás törté­netét (első kiadás 1844, utolsó 1978.). Dorvault művét „univerzális pharma­copoeiának" szánta, melyből a gyakorló gyógyszerész minden kérdésére választ találhat. Az első részben a tarifákkal fog­lalkozik, a második rész egy általános dispensatorium, a harmadik részben tárgyalja a gyógyszerészeti jogot, végül egy függelékben többek között az állat­orvosi és homeopata gyógyszerekről ír. Mai gyógyszerészek körében végzett felmérés bizonyítja, hogy a „Dorvault'* százharminc év alatt sem vesztette ei aktualitását és hasznosságát. Nem volt francia szerző, aki Dorvault­nál nagyobb hatást gyakorolt volna a spanyol gyógyszerészetre. Ezt bizonyítja Folch Jon, G. L'influence de Dorvault en Espagne (108—118. p.) c. tanulmánya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom