Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Naturwissenschaftliche Mitteilungen über Siebenbürgen I. (Birtalan Győző)
A sorozat első tagja Lützenkirchen válogató bibliográfiája az utóbbi harminc év orvostörténeti irodalmából. Felöleli a salernói orvosi iskola, illetve az itt tevékenykedő jeles tudósok személyével foglalkozó munkákat. Anyagát szerzői betűrendben közli, de egy tárgymutató is csatlakozik a bibliográfiához. Kapronczay Katalin Naturwissenschaftliche Mitteilungen über Siebenbürgen I. (Siebenbürgerisches Archiv, Band 14.) Köln, Böhlau Verlag, 1979. 526 p. A Bonnban működő „Erdélyi Honismereti Munkacsoport 1 ' 1975-ben egy természettudományos szekciót létesített, mely aktív tevékenységet folytat. Az 1977-ben Nagyszebenben tartott ülésen elhangzott előadások és az ehhez kapcsolódóan írt tanulmányok képezik a kiadvány anyagát. Klaus Niedermeier (Erlangen) munkája (Zur Geschichte der naturwissenschaftlichen Forschungen in Siebenbürgen) az erdélyi természettudományos kutatások történeti adatait ismerteti. Különösen kiemeli az 1840—1849 között működött „Verein für siebenbürgischen Landeskunde" szerepét, melyben főleg a szász polgárság aktivitása tűnt ki. Az egyesület kapcsolatokat tartott különböző nyugati egyetemekkel, európai tudósokkal és Erdélyben dolgozó mérnökökkel egyaránt. A tanulmány foglalkozik a botanika, zoológia, ásványtan, geológia, paleontológia, geográfia, meteorológia területeivel. Arnold Huttmann (Aachen) erdélyi orvostörténeti tanulmánya (Grundzügen einer Medizingeschichte Siebenbürgens) felöleli a legkorábbi időktől a közelmúltig terjedő hatalmas időtartam eseményeit. Részletesen ismerteti a paleopathológiai leletanyagot a dák és a római medicina, a népvándorlás, a középkori és újkori történeti periódusok adatait. Feldolgozza a különböző egészségügyi szakemberek (borbél y sebészek, sebészek, bábák stb.) tevékenységét, az általános orvosok és orvosi specialitások helyzetét. A szerző megállapítása szerint a 15—16. században Erdély területén és különösen a Barcaságban főként a szász városokból és a külföldről származó orvosok tevékenykedtek. Brassóban például 1780-ban telepedett le az első magyar és 1817-ben az első román származású orvos. A magyar orvosok közül részletesebben foglalkozik PápaiPáriz Ferenc, Enyedi Sámuel, Köleséri Sámuel, Nyulas Ferenc, Molnár Ádám, Pataki Sámuel, Ferenczi József személyével és életművével. Külön fejezet tárgyalja az erdélyi orvosok publikációit. Az első Erdélyben megírt orvosi tárgyú könyv Johan Salzmann 1510-ben megjelent pestis-rendszabálya. Az első magyarnyelvű erdélyi orvosi munka, a nem orvos Lencsés György 1571-ben kiadott „Ars Medicina"-ja, melyet a szerző Spielmann József elemzése nyomán ismertet. Érdekesek a cartesianismus és a Harveyféle keringéstan erdélyi térhódításáról szóló részek. A tanulmány rámutat az erdélyi román polgárság megkésett fejlődésére, mely e nép mint megtűrt nemzet társadalmi helyzetéből adódott. Bologa és Izsák mutatták ki, hogy az első akadémiai végzettségű román értelmiségiek csak a 18. században jelentek meg Erdélyben. Huttmann feldolgozza a hatósági orvosok, az erdélyi protomedikusok, az erdélyi egészségügyi komisszió működését. Foglalkozik az orvosi iskolák, a kórházak, a kolozsvári orvossebészképző intézmény (1775), majd az egyetemi orvoskar (1872) helyzetével. Bemutatja az erdélyi gyógyszerészek és patikák működését. Végül áttekinti a fontosabb erdélyi járványok történetét.
