Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
ADATTÁR - Sasvári László: „Görög" kegyeleti szokások Észak- és Kelet-Magyarországon
Nyíregyháza. Néhány évtizede még halottak szombatjaira az egyházközség süttetett paoszt. (A görög katolikus egyház naptára szerint öt halottak napja: halottak szombatja van, ebből négy a húsvét előtti hetekre, egy a pünkösd előtti szombatra esik ; e szombatokon szokásos az elhunytak neveinek a felolvasása, a hramota, melyhez a nép igen ragaszkodik.) E században itt egy sajátos kultusz alakult ki, mely néhai Pászthory Árkád bazilita szerzetes nevéhez fűződik. E férfiúnak a nép jövendőmondó és gyógyító tehetséget tulajdonított. Messze vidékekről jártak hozzá, főleg idősebb asszonyok. Homrogdon a „kegyes atyához" járókat céhesek névvel illették. Ezen csoportosulások maradékai ma is megvannak, és részt vesznek a Pászthory emlékére rendezett gyászmiséken. Ugyanis 1916. február 22-én halt meg Nyíregyházán, és az Északi temetőben áll a kriptakápolnája. Itt napjainban csak február 22-én, de régebben húsvét és pünkösd hétfőjén is volt szertartás. Rakaca (Borsod). Elszlovákosodott ukrán község. A templom a falu feletti dombon, a temető szélén áll. A két háború között a templom elé, a domboldalra egy harangtornyot is építettek, melynek a neve: Hősök tornya. Még ma is szokásos a húsvéthétfői temetői körmenet, amikor a pap a sírokat szenteli (minden évben a temető más-más részen). Sajópetri. A község lakossága a múlt század közepén hivatalosan tiltakozott még a magyarosítások ellen. A falu főutcáján álló templom mellé a múlt század végén kriptakápolnát építettek, a templomkertbe még ma is temetkeznek, a sírhely ára egyenlő egy miseruha árával. Tiszavasvári. A községben 1720 körül telepedtek le ukránok, akiknek a leszármazottai a mai görög katolikus lakosságnak a zömét adják. 25 Szokásos a halottvirrasztás, de főleg asszonyok privigyelnek. A szó a románból származik: priveghiu. 26 Tokaj. A városka görög katolikus lakossága már a XVIII. század végén magyarul beszélt. A görög katolikus temetőt a református és a római katolikus fogja közre. Régen a módos halottakat a templomból temették, de a református és a római katolikus toronyban is harangoztattak. A temetéseken a szokásos fekete lobogók mellett piros színűt is használtak. A húsvéti temetői körmenet az 1950-es évekig szokásban volt. Elmaradása után sem tértek rá a november 1-én szokásos megemlékezésekre, csak egyénileg jártak ki azon az estén a görög katolikusok a temetőbe. Végardó. Ma Sárospatak külvárosa. A temető a két helység között van, benne 1956-ban még nagyszámú cirillbetűs feliratú síremléket láttunk. Sőt egy rövid halotti megemlékezésnek (pannachida) a záró mondatát a kántor kétszer magyarul, egyszer egyházi szláv nyelven énekelte: Vjecsnajapamjaty! = Örök emléket! KÜLÖNLEGES SZERTARTÁSOK A bevezetőben említett „különleges" szertartások, melyekre Petri Edit gondol, a nyitott koporsóval temetés, valamint a halottcsókolás. Az elsőre Béres András nem talált adatokat, csak következtet arra, hogy valamikor gyakorolták, szerinte az el25 Paládi i. m. 334. — A község görög katolikusok lakta részének régi neve: Tiszabüd. Egyben itt mondunk köszönetet Paládi-Kovács Attilának a tanulmányában megjelent térképek felhasználásának engedélyezéséért. 26 Moldován i. m. 195.
