Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
ADATTÁR - Lázár Szini Karola: Adalékok a XVI. századi Ars Medica vizsgálatához. Anatómiai és kórtani műszókincs
temérdök bél — colum intestinum, apró hurka — ileus stb.). Jellegzetesek közöttük a szervelhelyezkedésre utaló melléknévvel formálódottak (alsó úllkapca — mandibula, fogaknak fölső kapcája — maxilla, belső tagok — intestinum, külső ér — vena exterior, legelső avagy végső hátgeréccsont — prima seu postrema vertebra, agyvelőnek hátulsó része — pars posterior cerebri stb.). Ismeretes, hogy a régi magyar nyelvben főnévhez a jelzői értékben használt határozók a való igenévvel kapcsolódtak. így az Ars Medicában is, mind az antómiai, mind a kórtani müszókincsben gyakoriak a való igenévvel alkotott terjedelmesebb jelzői értékű szószerkezetek (bél között való hártya — mesenterium, gyomor alatt való kövér hús — pancreas, mozgásra való húsok — tendones, vakszömön való erek — capitis artériáé in temporibus, nyakszirton való erek — venae jugularium stb. és orrban való fökély — ozaena, szájban való hév fakadozás — aphta, fulladozással való nehezen lehés — asthma, fél felöl való gutaütés — hemiplexia, hasnak vérrel való mönése — dysenteria, szüntelen való hideglelés — febris hectica, temérdök bélben való fájdalom — dolor colicus, Venus mivétül való megveszés — lues venerea stb.), olyan terminusok, melyek az új fogalmak pontos, egyértelmű tolmácsolásának törekvéséből születtek. 6.3.4. Fontos szerepük van az Ars Medica terminológiájában a bonyolult körülírásoknak: azok tulajdonképpen összetett szavakat vagy szószerkezeteket — valódi műszavakat — pótolnak. Az egykori szerző nem tud megnevezni bizonyos új fogalmakat, ezért egyértelmű fogalmi tartalmukat azonosító értelmező jelzői mellékmondattal igyekszik kifejezni (nagy szélös csont, az melyen ülünk — os sacrum 40 , üreg, melyben az csontoknak vége forog — cavum interosseum, edényök, kikben az humorok szoktanak lönni — vasae quibus humores contineri soient stb.). Főként a szervek belsejét borító hártyák, a hús szóval jelölt 'izom', az in szóval jelölt 'ideg', a véredények és a szervvezetékek megnevezésével küzd a kor szakírója (hártya, melyben az szömfény áll — uvea tunica, hártyák, kik az agyvelőt betakarják — membranas apello meninges, in, mely az fogaknak gyökerében beoltva vagyon — nervus dentium, inak, kik a hólyag nyakának erős húsában vágynak — nervi in sphinctere cervicis vesicae, hasnak húsa, az aki élö erekkel és inakkal vétetött körül — musculus abdominis, erős, inas hús, az ki az tüdőt és az szivet az májtul és a léptül megválasztja— diaphragma, mönetel, mely szolgál az májról az epének hólyagára — ductus quo bilis e iecore prolicitur, vizeletnek csövei, melyek az vesékből jönek alá — uretères stb.). A kórtanból idesorolható nyelvi alakulatok (gutaütés, ki leszön egyik oldalában az embörnek — hemiplexia, okosság nélkül való kabalkodcis, mely leszön az hagymázban — delirium, bolondság, kiben az okosság és emléközet is elvész — stultitia, hertelen való elszédülés, ki miá az egész testnek érzékönysége és mozgása elvétetik — catoche stb.) ma az ideggyógyászati kórleírásokba sorolhatók. Az Ars Medica szintagma-anyaga, körülírásai — ez a sajátos, új, egészében magyar nyelvű terminológia — teljes feldolgozást igényel. A nehézkesnek tűnő, de széleskörű szakismeretekről tanúskodó műkifejezések, amelyek a kortárs európai szakirodalmat követve, részben a kész latin minták nyomán születtek, az anyanyelvi úttörés — megnevezés-előadás — nehézségeit szakavatottan áthidaló szerző leleményét, önálló műszóteremtését dicsérik. 40 A ma 'os sacrum' jelentésű keresztcsont terminus szintén előfordul az Ars Medicában — ,,az külső tagayth . . . megh kel erössen kötny. Térdét, lábayth es az kereszth chyontot által" (22 b) — De a szabadabban tolmácsolt szövegrészben az előbbi latin terminus nem szerepel.
