Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
ADATTÁR - Lázár Szini Karola: Adalékok a XVI. századi Ars Medica vizsgálatához. Anatómiai és kórtani műszókincs
színű és -szabású, de különféle „nyavalyát szerez"' a testben a komor, büdös, mérgös, veszödelmes, meleg és hideg, temérdök pára (vapor) is, ha a felsőbb szerveket „elfoglalja". Szöveghű és részletes az Ars Medicában a betegségek kórtüneteinek tolmácsolása, íme, a főbb tünetek, amelyeket az akkor még szakágakra nem oszlott orvostudomány — igy az Ars Medica szerzője is — elkülönít, felsorakoztat: fájás, fájdalom (dolor), forróság (calor), megtüzesülés (inflammatio), megsebösülés (exulceratio), fakadás, fökély (ulcus), dagadás (tumor), kemény dagadás (skyrrhus), kelevény (abscessus), genyedség (suppuratio), öszvevonódás (convulsio), megterjedés (dilatatio), megszorulás (diminutio), guta (paralysis), megrekedés (obstructio) stb. Fejtegetésük testrészenként többé-kevésbé ismétlődik, de a szervek más, sajátos tüneteinek (pl. szívnek dobogása — palpitatio cordis, szömnek csipássága — lippitudo, nehezen lehelés — anhelositas, gyomornak nyersessége — cruditas ventriculi, hasnak mönése — deiectio alvi, mádrának leszállása — descensus uteri, fülnek süvöltése, csöngése, zúgása, zörgése — sibilus, tinnitus, sonitus, strepitus aurium stb.) leírásával is kiegészül. És a példákat sorolhatnók, különösen az elkülönítő kórisme szempontjából (pl.: a nyilván való igaz avagy fattyú oldal fájás — vera, exquisita et notha pleuritis, igaz avagy fattyú torokfájás — angina vera et notha; a vörös, genyedségös, zavaros avagy taknyos vizelet — mictio cruenta, purulenta, turbida et mucosa stb. más-más kórképre jellemző). A fentebb elmondottak többé-kevésbé érvényesek a Fuchs 21 müve nyomán született részekre is. Az Ars Medica szerzője ugyanis nem csupán a betegségek megelőzését, diétáját és részben a gyógykezelést vette át a német orvos müvéből, de esetenként (pl. a fej, tüdő, szív és bélbetegségekben, illetve egyes gyermekkori sajátos kórképekben (pl.: „gyermökcsének kórságtörése") a kóroktani és tüneti leírásokat is. Az Ars Medica rendkívül szemléletes kórtüneti leírásait gyakori párhuzamos jelölések, sajátos szinonima használat jellemzi („az Mádra szájának avagy Nyakának is fölöttébb való szélössége, tágassága vagy szorossága, megrekedése és félremönése, elfordulása," az „Emléközetnek elveszése avagy eltávozása" ; „az Test megvékonyodik és hitványkodik" avagy elszárad, elasz és ugyan elrossad; „az Erek. . . megnyílnak, megszakadnak" ; „az Colica [az Belöket] rágja, szaggatja és ugyan fúrja" ; „az rútság ellctb és eloszol"; „az belső büröcske bántatik és gyötretik" ; „az fejér genyedségös folyás — az testöt — kieszi avagy megsebösiti és megvarasitja" stb.). A XVE századi szerzőnek e sajátos részletező stílusára joggal illik Károly Sándornak a kódexirodalom tanulmányozásából leszűrt megállapítása 22 : „Azzal is számolni kell, hogy az egymás kiegészítésére használt szavak sokszor nem pontos szinonimák, az akkori író szándéka szerint sem, hanem több oldalról való megközelítései az azonos szituációnak" (fogalomnak). A korszak e „divatos kommunikációs magatartása", ide sorolva a hasonlatok gyakoriságát is (pl.: meghasadoznak a rémesnek likai, mint az ajkak; „némely fájdalmak [az Izekbe] úgy estének be, mintha ugyan oda szegezték volna" ; „az hártya az kibe a szív áll mint egy erszényben" ; „az gyomor, ki az emésztésnek ugyan mihelye" ; „az Asszonyállat Fejér genyedségös folyásának szinte majd Sógorsága az Nemző Magvának elmönése" stb.) a fogalmak minél pontosabb kifejezésére, átültetésére való törekvést szolgálta. 21 Eberhardt Stübler: L. Fuchs. Leben und Werk. München, 1928. 22 Károly Sándor: Altalános és magyar jelentéstan. Bp., 1970. 289.
