Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Ungvári Gábor: Újabb adatok Gulácsy Lajos betegségéhez

Mindenekelőtt néhány formai megjegyzést. A kórrajz a hiányos dátumokon túl néhány nyilvánvaló tévedést tartalmaz: nem egyértelmű a felvétel napja sem (1914. augusztus 13. vagy 18.), a Gulácsy nővérének címzett levél pedig feltehetően anyjának szól. A kórrajz roppant vázlatos, ami az intézet akkori túlzsúfoltságát és a zaklatott háborús időket tekintve, érthető. Szűkszavúsága ellenére Gulácsy Lajos velencei kórrajza jelentős dokumentum: az egyetlen objektív adatforrás a betegség első fellángolásáról. Elsősorban néhány diagnosztikus probléma megválaszolásában illetve pontosításában segít. Tanulmányunk további részében ezekre összpontosítunk. Első Moravcsik-klinikai bennfekvésekor (1917. III. 28.—1917. V. 14.) készült részletes kórrajza a velencei gyógykezelésről mindössze ennyit közöl édesanyja elmondásában: ,,. . . 1914 augusztusában vették észre, hogy az utcán fennhangon beszélgetett magában, nagyon ideges volt. Velencében volt, s 10 hónapot töltött az ottani szanatóriumban. ..". Orvosai előtt a velencei kórrajz ismeretlen volt, nem tudhatták, hogy somatikus állapota, eltekintve a kétszer említett subfebrilitástól, végig kielégítő volt, organikusan alapozott psychosis gyanúja nem merült fel. A velencei kórrajz diagnosist nem jelöl meg; Gulácsy barátai „paranoia"-t emlegetnek [3], anyja középmérvű idegbetegséget [3]. Mindez azért fontos, mert az első klinikai diagnosis „Paralysis progressiva" volt. (A vizsgáló orvos a magyar elmegyógyászat egyik kiválósága, Gimesné Hajdú Lili; a kórrajzot szokás szerint Moravcsik professzor is jegyezte.) A paralysis progressiva diagnosisa több egymást támogató, az adott korban a diagnosztikus gondolkodást egy mederbe terelő adaton nyugodott. Az anamnesis szerint: ,,.. .Anyának össz. 7 gyermeke volt, ebből 5 abortus; 6-ik meghalt 4 hónapos korában bárányhimlőben. — A beteg a 7-ik gyermek, 8-ik hónapban született meg!. ..". A neurológiai statusban : ,,. . . Bal pupilla valamivel tágabb, mint a jobb, mindkettő szabálytalan; fényre kis kitéréssel, renyhény reagálnak. Behunyt szemhéjakban tremor. . . Jobb facialis renyhébben innervvál, mint a bal. Nyelv . . .reszket. . . térdreflex fokozott." Egyebekben a neurológiai állapot kóros eltérést nem mutatott, ataxia, dysarthria nem volt. A belszervi statusból: „...Szívhatcirok rendesek. Szájadékok felett: systoles hang, systoles zörej, diastoles hang, diastoles zörej hallható. Pulsus szapora, peckelő, száma percenként — vizsgálatkor — 120." Tekintve, hogy cardialis károsodást okozó előzetes megbetegedésről az anya nem számolt be, a szívlelet is a lueses fertőzést látszott támogatni. Bár a psychopathológiai kép — bizarrul széthulló asszociációk, markáns kataton mozgászavarok — a paralysis progressiva vonatkozásában nem tekinthető típusosnak, az. ismeretanyag csökkenése („. . .A festészet körébe tartozó számés helyi adatokat csak megközelítőleg jelzi helyesen. . .") is organikusan megalapozott psychosis tényét látszott igazolni. A diagnosis mégis kétségeket ébreszthetett, mert 1917. április 20-án más kézírással a neurológiai statust ismételten rögzítették, megerősítve a korábbi észleléseket. Második alkalommal (1917. IX. 25.—1918. VII. 27.) a diagnosis már „Dementia praecox". (A vizsgáló a törvényszéki elmekórtan későbbi nagynevű szakértője, Balassa László.) A neurológiai statusban az egyébként változatlanul észlelhető kóros momentumok accidentálissá válnak: ,,. . . bal pupilla tágabb, mint a jobb, mindkettő fényre és consensualisan renyhén, igen kis kitéréssel reagál.... A baloldali sulcus naso'-abialis elsimult abb. . .inreflexek kiválthatóak, a rendesnél élénkebbek...". A psychés kép, hasonlóan az előzőhöz, fő vonásaiban a velenceit idézi: ingerültség, indokolatlanul felcsapó nyugtalanság, impulsivitás, bizarr szóhasználat és mondatfűzés, groteszkbe hajló modorosság, izgalmi állapotokat váltó, kezdetben órákig