Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Ungvári Gábor: Újabb adatok Gulácsy Lajos betegségéhez

ÚJABB ADATOK G U LACS Y BETEGSÉGÉHEZ LAJOS UNGVÁRI GÁBOR elmúlt évtizedben a századforduló magyar művészetének újrafelfedezése és tudományos igényű újraértékelése [2, 9, 10, 13], a szecesszió divathullámként való visszatérése [12] a festő Gulácsy Lajos reneszánszát is jelentette [11]. Iskolákhoz nem sorolható, magányos, bizarr alakját és munkásságát a művészettörténet pályakezdése óta ismerte és magasra értékelte, de egy korszakot és társadalmi réteget érzékenyen és frappánsan jelző magatartásmintái a társadalom- és kultúrtörténet számára is revelatiót jelentettek [vö. 5, 12]. Elég itt a magyar kulturális progresszióban betöltött ellentmondásos szerepére utalni : a finnyásán ezoterikus, múltba vágyódó művész ott bábáskodik a modern magyar színházművészet megteremtésénél, a Thália társulatánál, és együtt állít ki a társadalmi forradalom ihletében alkotó aktivistákkal [13]. Gulácsy Lajos lényének és művészetének megértéséhez nem elegendő a kor társadalom- és művészettörténetét segítségül hívni; kétséget kizáróan elmebetegségben szenvedett, amely — mint azt máshelyütt elemeztük [4] — kora ifjúságától markánsan befolyásolta, az idő haladtával pedig mindjobban meghatározta személyiségét, élete utolsó évtizedében pedig a defectus egyszemélyes börtönébe zárta. Gulácsy esetében a psychiatria kettős helyzetben van : szolgáló és kiszolgált egyszerre. Régi hiányt pótló feladata a művész betegségének minél objectívebb leírása, az egyértelműen morbogen momentumok határozott felmutatása, a psychotikus processus törvényszerű összefüggéseknek engedelmeskedő útjának kijelölése, végcélként pedig, lehetőleg műtörténész közreműködésével, alkotást és betegséget egységben láttató pathographia megalkotása. Ugyanekkor a psychiatria törekvéseit megkönnyíti, hogy a korszak gazdagodó társadalom- és kultúrtörténeti, valamint művészettörténeti kutatásaira támaszkodhat. A psychiatria, és ezen belül a psychopathológiai fogantatású művészettel foglalkozó diszciplína számára nagy nyereséget kínál, hogy Gulácsy Lajos pregnáns, kifogástalanul dokumentált psychosisban szenvedett, így a mű és betegség kölcsönhatása viszonylag szilárd alapról tanulmányozható [6]. Fentiekkel párhuzamosan egyéb, itt nem részletezendő okoknál fogva, fellendült az elmebetegség és a kreativitás kapcsolatai iránti érdeklődés [Id. pl.l], és Gulácsyról is több tanulmány jelent meg: művészi magatartás és korszellem összefüggéseiről [5], személyiségének vázlatáról [4], psychosisa első, hospitalisatiót igénylő kirobbanásáról [3]. Hozzáférhetővé vált a legfontosabb orvosi dokumentum, Gulácsy évekig lappangó Moravcsik-klinikai kórrajza is. Gulácsy három elmegyógyintézetben feküdt. 1914—1915-ben Velencében, San Servolo szigetén, 1917-től kis megszakításokkal 1924-ig a Moravcsik-klinikán, majd 1924-től 1932-ben bekövetkezett haláláig a lipótmezei elmegyógyintézetben. Lipótmezei kórrajzát a jogutód Országos Ideg- és Elmegyógyintézet őrzi. 1976-ban elve-