Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Orzóy Róbert: Néphit elemek idegbetegek kórképeiben

bosszút akar állni rajta, mert azt hitte, hogy férje neki, a vizsgáltnak is átadta a tudást. Később a beteg találkozott egy férfival, aki arról kérdezte, hogy férje „tudott-e". Majd munkahelyén kapott cukrot, gesztenyepürét, almát, melyek rossz ízűek voltak; gondolta, hogy meg akarják mérgezni. Majd levelek jöttek a munkahely vezetőjének — feladóként az ő nevét tüntették fel —. melyekben minden meg volt írva, hogy mi fog történni. Más munkahelyre ment, de mindezek ott is folytatódtak. Gyógykezelése nyomán a beteg téveseszméit illetően korrekcióra nem volt bírható, tüneteit leplezte (disszimulált), megnyugodott, otthoni környezetben beilleszkedővé vált. Értékelés. A betegnél évek során lappangva fejlődő, egyre inkább szélesedő téveseszmés elmezavar alakult ki. A téveseszmék magva hiedelmi tartalmak, melyek férje induktív szerepe következtében élménysorrá váltak. Ezek a tartalmak a betegben különös jelentőséget nyertek, magyarázatot kívántak. A betegnél kulcsészlelések, kóros észrevevések és jelentőségtulajdonítások közbejöttével téveseszme-rendszer alakult ki, melyet többé nem volt képes korrigálni, csupán csak disszimulálni. Jelen esetünkben a „tudás megszerzése'' nem veleszületettségen alapul; a „tudós"'' a tudását valamely szempont szerint másnak „átadja". Samanisztikus párhuzamként szerepel az, hogy a tudósnak túlvilági lények, halottak jelennek meg; továbbá az, hogy tevékenységre kényszerítik, ez a tevékenység csupán a jóslás. 4. eset. J. B. férfi beteg, első észlelése idején(.1950) 35 éves, 1966 óta csaknem folyamatosan intézeti kezelés alatt áll. Kórisme: schizophrenia paranoides chronica (idült téveseszmés-hasadásos elmezavar). Egy polgári iskolát tudott csak elvégezni, mindig nehezen tanult. Pozsony megyében született, 10 éves kora óta egri lakos. Kőműves szakmát tanult, kőműves mester. Felesége elmondása szerint munkájával mindig meg voltak elégedve. Mindig félénk, ..gyengeidegzetű" volt. A fronton sok viszontagságon ment keresztül. A beteg elmondotta feleségének, hogy 3 év óta visaskodik az önmagában élő szellemekkel. Két év óta hangoztat téves gondolatokat: újjá született, ő az „új" ember, Petőfi és Gárdonyi szellem lakik benne, ő nagy ember lesz, az isten embere, a hitetlenek bántják őt, el akarják tenni a láb alól. Felvétele előtti nap este azt mondta a feleségének, hogy most beszélt a jóistennel, majd azzal öltözött ünneplőbe, hogy a templomba megy. Intézeti felvétele napján azt hangoztatta, hogy most már túl van mindenen: ő az új ember és zárják be az ajtót, mert jönnek érte Amerikából és elviszik. Bezárkózott, az ajtót eltorlaszolta; mikor behatoltak, kiugrott az ablakon, úgy kellett elfogni. Az intézetben felvételét követően (1950) szótlan, zárkózott. Hanghallásos érzékcsalódásai vannak, melyekre élénken figyel. Majd kijelenti, hogy őt ezek a hangok irányítják. Felsorol használati tárgyakat azzal, hogy küldjék azokat neki Amerikából. Elmondja, hogy minden gondolatát a gonosz lélek köti le, amely 1944 óta benne lakik. E gonosz lelkek foglalkoztatják öt, azt akarják, hogy az egész emberiség elkárhozzék. Az isten és az őrzőangyalok elhagyták őt, a gonosz lélek akadályozza abban, hogy akaratát érvényesítse. Annyira kínozza, hogy már többet szenvedett, mint Jézus a keresztfán. Ő a „lélekszóimból" ki van kapcsolva, a lelket „kiostromolták" belőle. Sokat szenved. Mint mondja: „ki lettem ostromolva az élet orvosi szempontjciból". Neki neve nincs, ő abszolút fogalom, az istennel rokon. Megrontották, pedig benne sok isteni volt. Rossz szellemekkel viaskodik, nem tudja, mit csináljon, mert darabokra tépik a testét. Nagy emberek lelkei is laknak benne. Agya kifolyt, szíve