Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medizinhistorisches Journal, 1978, No. 1—4, (Némethy Ferenc)

Familie sowie zum Maler seines Porträts. 93—111. p.). Franz Georg Inner (1721— 1795) mainzi botanika- és anatómiaprofesszor (1742—1784), a választófejedelem háziorvosa (1762-től) életrajzához szolgáltat újabb adalékokat. Ittner nevéhez fűződik a mainzi anatómiaoktatás fellendítése. Arcképét Franz Georg Kaufmann mainzi udvari festő alkotta meg. Johanna Bleker (Von der medizinischen Volksbelehrung zur Popularisierung der medizinischen Wissenschaft. 112— 119. p.) történeti háttérbe ágyazva, ma is sokszor vitatott problémát boncolgat: Meddig terjedjen az egészségügyi felvilágosítás, és átcsaphat-e az orvostudomány népszerűsítésébe? Az orvosi ismeretek népszerűvé tétele kérdésében gyakran eltér egymástól az orvosok és a nagyközönség véleménye. Az orvosok jó szemmel nézik ugyan az egészségügyi felvilágosítást, amíg az az egészségre nevelést és a betegségek megelőzését szolgálja, de a kórtani vagy gyógyászati ismeretek széleskörű elterjesztésének már sokkal kevésbé hívei. E visszautasító tartózkodás oka: félnek az orvosi félműveltségtől, amely megzavarhatja a betegnek az orvosba vetett bizalmát. A közvélemény viszont fontoskodást vagy fölösleges titokzatoskodást lát a laikusoktól elzárkózó orvosi magatartásban, amely hátráltatja a betegek szükséges nagykorúsodását. A szerző ennek az ellentétnek alakulását vizsgálja a 19. sz. második felében. A szembenálló frontokat akkor „bürokratikus" és „demokratikus" medicinának nevezték, s mindkét táborba orvosok is tartoztak. Virchow és Leubuscher 1848-ban alapított hetilapja, a „Die medizinische Reform" körül tömörültek a demokratikus medicina hívei. Szerintük a nép állampolgári nagykorúsodásához hozzátartozik az egészségügyi kérdésekben való önálló ítéletalkotás képessége is. Az előzetes sajtócenzúra eltörlésének analógiájára követelik a kuruzslást tiltó törvények visszavonását. A gyógyító tevékenységet folytató személyt (akár akadémikusán képzett orvos, akár hivatalos képesítés nélküli „kuruzsló") a munkája eredményessége kell, hogy igazolja. Ha sikeresen gyógyít, miért büntetni? Ha viszont műhibát követ el, büntetendő, akár orvos, akár kuruzsló. Az ártalmas kuruzslókkal (és orvosokkal) szemben a demokratikus medicina a hatóságok megelőző tilalma helyébe a polgárok alapos képzését és felvilágosítását kívánja állítani. A polgárnak meg kell tanulnia, hogy érdekeit — így egészségét is — maga védelmezze. Az orvosi tekintély előtt való kritikátlan meghajlást fel kell váltania az orvosokkal szemben táplált józan szkepszisnek. Exoterikus tudománynyá kell tenni a medicinát. Ezeket a nézeteket vallotta Rudolf Virchow is még 1849. március 23-án. Néhány héttel később a „Die medizinische Reform" már nem jelenhetett meg, a demokratikus medicina eszméi pedig — bár kihatottak a 19. századi egészségügyi népszerűsítő tevékenységre — lassanként feledésbe merültek. Paul Diepgen 1926-ban ,,a nagyközönségnek orvosi dolgokra való oktatását az orvosi hivatás profanizálásának és megszentségtelenítésének" nevezte. Az egészségügyi felvilágosítás és az orvostudomány népszerűsítése közötti határvita azóta is újra meg újra fellángol. Jost Benedum a „Műszerek és Gyűjtemények" (Objekt und Sammlung) rovatban az ún. frenulumfeszítő alakváltozatait tekinti át az ókortól napjainkig (Der sogenannte Frenulumspanner. 120—• 123. p.). A villára vagy hasított kanálra emlékeztető műszer a lenőtt nyelv fölemelésére és a nyelvfék (frenulum linguae) megfeszítésére szolgál frenotomia közben. Gerhard Baader (Die Schule von Salerno. 124—145. p.) a salernói iskolával kapcsolatban öt kérdést vizsgál: 1. Dél-Itália szerepe a kora középkori