Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1978, No. 1—2, 1979, No. 1—2. (Grynaeus Tamás)

Talán ez adta az indítékot, hogy lefordítsa lengyel nyelvre a strassburgi Jacob Reinbold Spielmann (1722—1783) kémiai kézikönyvét. Jelentősége abban áll elsődlegesen, hogy nyelvezetében, szisztémájában olyan munka volt, amely közérthetőségével könnyebbé tette a kémia tanulását. Ezt még jobban elősegítette, hogy Krumlowski egy registert is készített, amely az első lengyel kémiai szótárnak számít, ezzel a kémia lengyel terminológiájának alapjait rakta le. A fordítás 1791-ben Krakkóban jelent meg. Az első lengyel szerzőtől származó kémiai kézikönyv 1800-ban Andreas Sniadecki (1768—1838) tollából jelent meg. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság híreiben (20. p.) a Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Kongresszus 1979-es Basel-Lausannban tervezett előzetes programját ismerteti. Kapronczay Katalin CURARE. ZEITSCHRIFT FÜR ETHNOMEDIZIN UND TRANSKULTURELLE PSYCHIATRIE 1978 Vol. l.No. 1. Hosszas előkészítő munka után, 1978 őszén jelent meg a Curare c. folyóirat első kötete. A J. Sterly alapította és vezette hamburgi „Arbeitsgemeinschaft Ethnomedizin" alapító tagjainak zöme 1976-ban e szervezettől megválva, újabb tagok bevonásával megalapította a heidelbergi „Arbeitsgemeinschaft Ethnomedizin"-t A kenyértörésre elsősorban szervezeti-szemléleti kérdések miatt került sor. A heidelbergi munkaközösség célkitűzése pragmatikusabb : a népi orvoslás kutatásának az ún. fejlődő országok egészségügyi szervezetének kialakításában szán nagy szerepet („medizinischer Entwicklungshilfe"). A hamburgi csoport a modern ethnológiai szempontokat szeretné előtérbe helyezni, határtudományok (botanika, zoológia, psychiatriapsychológia, szociológia) bevonásával. Folyóiratuk címe is ezt fejezi ki: Ethnomedizin. Zeitschrift für interdisziplinäre Forschung. Az új folyóirat bevezetőjében Honko, L. (Turku) vázolja az ethnomedicina koncepcióját, célkitűzéseit (Zum Auftrag der Ethnomedizin. 6—9. p.). Az alig harminc éve még csak kuriózumokat gyűjtögető, leíró, historizáló tudományág csak legföljebb ethnológusok, vallástörténészek és anthropológusok érdeklődését keltette fel; az orvosokat legföljebb a népi gyógyszerkincs hatóanyagai érdekelték. Evvel szemben ma, amikor a nyugati „techno-medicina" és a tradicionális orvoslás közötti szakadék mélyebb, mint valaha : az ethnomedicinának alkalmazott tudomány szerepét kell betöltenie. Vizsgálja egyes közösségének a kultúra egészébe, a szociális és természeti környezetbe ágyazva a betegségek okairól és gyógyításáról vallott felfogását (kognitív rendszerét). Egy adott kultúra vagy szubkultúra orvosló rendszere és annak hatékonysága csak a tradíciót hordozók és alkalmazók saját kategóriái felől kiindulva érthető meg, a nyugati orvoslás kategóriái, osztályozási módjai használhatatlanok. Ez a kutatás összehasonlító jellegű. A nyugati orvoslás problémái (szakosodása, technicizálódás, rossz orvos—beteg kapcsolat, időhiány, az egészségügyi „húsdaráló" [„Gesundmachungsmaschine"]) miatt él a népi orvoslás még a fejlett ipari országokban is : betöltvén a hivatalos gyógyító ellátás és a betegek igénye közötti űrt. A szerző véleménye szerint az ethnomedicina kutatásának legnagyobb szerepe napjainkban a fejlődő országokban van, ahol a lakosság kb. 2/3-a a nyugati orvostudomány és orvosságok hatókörén kívül esik. Ezen országokban megvan a modernizálódás, fejlődés igénye mellett