Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Geschichte der Medizin. Hrsg.: D. Tutzke (Rákóczi Katalin)
kapcsolódott a Charité helyreállításába. E munkával párhuzamosan szervezte az új német egészségügyi hálózatot. Szervezőképessége éppen a legnehezebb években állta ki a próbát, amikor országos méretű feladatokat kellett megoldania. Mind kortársaitól, akik közül több jeles sebész került ki, mind pedig az utókortól, az ország vezető köreitől a legnagyobb elismerésben részesült. Születésének 80. évfordulóján az NDK kormánya Sauerbruch-Emlékérmet alapított, a mindenkori legkiválóbb sebészek kitüntetésére. A szerző olvasmányos életrajzot nyújt az érdeklődőknek. Az adatok pontos közlésén túl különös figyelmet szentel Sauerbruch emberi oldalának és humanista magatartásának bemutatására, aki magas követelményeket támasztott elsősorban magával szemben, de munkatársaitól is a legteljesebb odaadást követelte meg. Könyörtelen tudott lenni a hiányosságok és hibák ostorozásakor. „A sebész felelőssége nagy. Egyetlen sikertelen beavatkozás a sebész személyes bűnévé válhat" — e szavak tőle származnak. Szakmai és emberi értékei mellett jelentős irodalmi munkásságára is fény derül. A könyv valamennyi művét kronológiai sorrendben közli, és bőséges irodalmat javasol e kivételes életmű megértéséhez. Rákóczi Katalin Geschichte der Medizin. Hrsg. : Dietrich Tutzke. Berlin, VEB Volk und Gesundheit, 1980. 247 S. 61. Abbildungen Az orvostörténelem rövid összefoglalása elsősorban orvostanhallgatóknak, gyakorló orvosoknak és mindazoknak készült, akik nem tudományos mélységben kívánnak e szakterülettel ismerkedni. A szerzők a medicina fejlődését marxista szempontból ábrázolták, a mindenkori termelőerők és termelési viszonyok függvényeként a rabszolgatársadalomtól napjainkig. Céljuk annak bizonyítása, hogy a medicina az egységes történelmi fejlődés része, ideológiai és filozófiai áramlatok hatására, vezető társadalmi rétegek irányításával a természettudományok fejlettségének megfelelően alakult és fejlődött, és minden korszakban humanista tendenciák hordozója is volt. E humanista tendenciák egyre erőteljesebben jelentkeznek, egyre szélesebb rétegek részesülnek a tudomány áldásaiból, míg a szocialista társadalom megteremti az egészségügy legfejlettebb, az eddigi történelmi fejlődés legmagasabb szintű formáit. A periodizáció megfelel a történelmi korszakoknak: a rabszolgatársadalom, amelyben a tudományos gyógyítás kezdődött, a feudalizmus, a kapitalizmus három fejlődési szakasza és a szocializmus. Az egészségügy és tudományos gyógyítás szigorúan ebbe a keretbe ágyazódik bele. A könyv utolsó harmada a szocialista társadalom egészségügyét tárgyalja, kialakulását Európa több országában, majd lehetőségeit és formáit a mai szocialista társadalmakban. A nemzetközi összefogás soha nem látott méretei bontakoztak ki, szervezetei elérik a harmadik világ elmaradott országait, de beleszövődnek az egészségügyi világszervezetek minden haladó megmozdulását támogató munkájába is. A könyv, név- és tárgyszójegyzéken kívül bő szakirodalmat ad marxista és polgári művekből, amelyek az alaposabb elmélyülést is lehetővé teszik. Rákóczi Katalin