Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)
TANULMÁNYOK - Huszár György: Az önéletrajzok mint fogorvostörténelmünk forrásai
„Egyetlenegyszer láttam foghúzást, azt sem a tanár végezte, hanem tanársegédje, Szabó, aki érzéstelenítés nélkül, a tanteremben egy pillanat alatt távolított el egy jobb felső szemfogat. A nőbeteg nagyot sikoltott és utána elájult.," 1903-ban, a Fogászati Klinika kurzistája, a helyzetet így rögzíti: „Az akkori fogászatra jellemző, hogy érzéstelenítés még alig volt. Nagy szenzáció erejével hatott, hogy kokainnal lehet fogeltávolítást fájdalmatlanná tenni. Sajnos majdnem minden második beteg kokainmérgezéssel lefordult a székről." „1906-tól terjedt el a fogorvosi gyakorlatban a kevesebb, nem kívánatos mellékhatással járó Novocain-Suprarenin érzéstelenítés." Az érzéstelenítés anyagának javulásával tökéletesedett a fogászati anesztézis kivitele is. Erről így ír: „Guido Fischer 1914-ben megjelent könyvéből megtanultam a vezetéses érzéstelenítés kivitelét és azt kb. 2000 eset után biztosan végeztem, a legszebb eredményekkel. Jellemző, hogy mikor 42 havi frontszolgálat után 1918 januárjában Budapestre lettem beosztva a Csobánc utcai kórházba, hol Budapest legjobb 16 fogorvosa működött, ezek közül egy sem tudott még vezetéses érzéstelenítést adni, úgy, hogy ha egy magasabb rangú tisztnek egy alsó fogat kellett kihúzni, megkért a kolléga, hogy én végezzem az érzéstelenítést és ő majd azután a húzást elvégzi." Morelli visszaemlékezéseiben és feljegyzéseiben Salamon Henriket fenntartás nélkül igen nagyra becsüli, nem így Szabó Józsefet, aki „élénk temperamentumában néha mértéktelen volt és az, különösen külföldön, ahol nem ismerték, kellemetlen feltűnést keltett." KREUTER JÓZSEF (1881—1967) Kreuter József vizsgázott fogász mozgalmas, tartalmas életérőr,,A múlt ébresztése" címmel a Fogtechnikai Szemlében írt [39]. Pályája úgy kezdődött, hogy egy évig inaskodott Róna Imre budapesti fogmütermében.* Fogműteremnek nevezték annak idején a betegkezeléssel is foglalkozó fogtechnikusok laboratóriumaikat. A századforduló előtt és után fogorvosaink jórészének saját laboratóriuma volt, amelyben a fogtechnikusok, mint alkalmazottak dolgoztak. Ezek nemcsak a laboratóriumi munkát végezték el, de segédkeztek a betegkezeléskor, sőt néha a fogorvost helyettesítve azokat maguk végezték. Kreuter állásait gyakran változtatva, számos fogorvos technikusaként működött. Szombathelyen Huber svájci fogorvos technikusa. Erről így ír: „Legnagyobb örömöm azonban abban tellett, hogy a rendelőszobában is kellett segédkezni. Nekem kellett taposnom a lábbal hajtható fúrógépet, vizet adtam a betegnek öblítéshez, cementet kevertem és egyéb segédmunkálatokat végeztem. így ismerkedtem meg majd egy esztendőn át fogorvos munkájával. Gondosan figyeltem (dr. Huber) minden mozdulatát, hogy majdan én is így csináljam." Kreuter öt éven át külföldön dolgozik. Szerencsés véletlen révén a müncheni Beutelrock fogász-fogorvos családnál kap állást. A Beutelrock nevet minden fogorvos jól ismeri, mert gyökércsatorna-tágítóját ma is használják. Itt elsajátítja a kalapált aranytömés készítését. Egy ideig Károlyi Mór nagyhírű, magyar származású bécsi fogorvos technikusa [23]. Hazatérve az önéletrajza kapcsán már említett Meiler Béla soproni fogorvos technikusa lett. * Róna Imre fogműtermének 1896-ban készített diorámája a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum birtokában van.
