Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Raics Jenő: Tauffer Vilmos mint szülészeti miniszteri biztos

hogy az ország szülészeti ügyének csúcskérdése a bábaügy, ezt helyezte további vizsgálatai előterébe ezután is és a következőkben állította fel a tennivalók rendjét (1902) : I. 1. Legyen mindenütt jól képzett bába. 2. Bábaképző intézetek létesítése; II.-rendű bábaképzés ideiglenes bevezetése a hiányok gyors pótlására, bábák továbbképzési kötelezettsége. 3. A bábák letelepedésének és elosztásának rendezése. Bába numerus clausus bevezetése, a működés engedélyhez kötése. 4. Két-három kis község részére bábakör létesítése (körbába). Fuvarkérdés rendezése. 5. A bábafizetés rendezése. 6. A jelenleg működő bábák osztályozása értelmi vizsgán (A., B., C. osztály) előképzettség és képesség szerint. 7. Bábák működését szabályozó Bábautasítás készítése. 8. Kuruzslók felderítése és üldözése. II. A számonvétel (invesztigáció) bevezetése intézetekkel, orvosokkal és bábákkal szemben. Minden szülészeti esetről jelentés kötelezettsége. Bábanapló, bábajegyzőkönyv, intézeti havi és évi jelentés, sepsis részletes kivizsgálása. III. Terhesség alatti gondozás és utógondozás. IV. Intézeti szülések szorgalmazása. Első követelmény: mindenütt biztosítva legyen a bábaellátás új okleveles bábák kiképzése útján, a bábák működési területének behatárolásával, a numerus claususzszal. Okleveles bábák képzéséhez elsősorban bábaképezdére van szükség, növelni kell számukat, és egyidejűleg a hiányok gyors pótlására nagyobb megyei kórházak szülészeti osztályán rövidített tartamú — 3 hónapos — II.-rendű képesítést nyújtó bábaképzést bevezetni. A bábaszínvonal emelése megkívánja, hogy minél értelmesebb és intelligensebb nők kerüljenek erre a pályára. Ezért emelni kell az előképzettség fokát; így a 4 elemi előképzettség 6, majd 8 általános osztályra, 1947-től kezdve pedig érettségihez kötődött. Újabban az egészségügyi szakközépiskolai oktatás bevezetése után az ott érettségizettek már nem végzik a kétéves tanfolyamot, csupán munka melletti továbbképzést kapnak szülészetből. A képzés mellett azonban gondoskodni kell olyan jogszabályokról, mely a bábák letelepedését irányítaná. Ez lenne a numerus clausus, amely meghatározza, hogy egy községben, városban hány bába működhet. Ez a megállapítás az egyes helységekben történő szülések száma szerint történik, évi 50—60 szülést számítva egy bábára. Ezt a követelményt csak fokozatosan lehet végrehajtani, mert szerzett jogok nem sérthetők. így egyelőre az új letelepedéseket lehet korlátozni, már a tanfolyamra való felvételnél : csak azok vehetők fel tanfolyamra, és képezhetők ki, akik olyan községből jelentkeznek, ahol a fenti számítás szerint bábahiány van, és nyilatkozattal kötelezettséget vállalnak, hogy a megjelölt községben fognak letelepedni és gyakorlatot folytatni. Egyidejűleg az illető helység hatósága is kötelezettséget vállal az alkalmazásra. Ez azonban félmegoldás lenne, be kell vezetni a működési engedélyt, amit csak az kaphat meg oklevél birtokában is, aki olyan községben vállal munkát, ahol bábahiány van. Működési engedély nélküli ténykedés kuruzslásnak minősül még bábánál is, és törvény szerint büntetendő.