Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Lippay János Posoni-Kertjének (1664—1667) orvos-botanikai vonatkozásai
hogy minden egyes növény gyógyhasznát a lehető legteljesebben ismertesse. Például a „Spica, spikinárdi, him levendula"-X. hasznosnak tartja főfájás, hideg nyavalya, szédelgés, gutaütés, álmos-betegség, görcs, reszketés, contractera, bénaság, szívdobogás ellen és ezekre vonatkozóan több kisebb receptet is közöl. A ,Anethum, kapor" használ gyomorfájás, émelygés, szél ellen, az „Articoca, Archicsóka" levele palackát űz, bora büdös vizeletet indít, használ büdösség, sárga betegség, vízi kórság ellen, „meg-ujittya a' tüdőjét és veséjét embernek". Igen sok orvosságot ajánl a pestis gyógyítására és ezekben az esetekben részletes recepteket is közöl. Például a „Rutá"nál így ír: „pestiskor végyen az ember 2. lat Ruta levelet, fügét fél latot, fenyő magot más-fél latot, diót egy latot, Rosa, vagy bor eczetet 4. latot: törje meg mind összve; minden reggel végyen egy kalánnal éhomra, és mikor ki akar az házbul menni, nem árt neki az dögletesség. Ha kin Pestis vagyon, főképpen amaz vörös, hegyes mérges guga: törje meg d Rutát, tegyen hozzá kovászt, disznóhájat, kőrös fán termő, avagy spanyorzöld legyet, egy kevés törjéket; csinállyon flastromot és tegye reá, meg-szakasztya." 2i Indítékairól és szándékáról már beszéltünk, de felmerül a kérdés, hogy milyen forrásokból, honnan merítette Lippay ez orvosi vonatkozású ismereteket. Tudjuk, hogy kertészeti téren saját szaktudásán kívül forrásként vagy inkább mintaként használta Peter Laurenberg rostocki orvos Apparatus Plantarum és Horticultura című munkáit, valamint Giovanni Battista Ferrari Flora seu de florum cultura és Hesperides című műveit. Rájuk többször hivatkozik, ha nem is fogadja el minden megállapításukat. Ezek a művek azonban nem magyarázzák meg az orvosi részek eredetét. Lippay utalásai legtöbbször nem egyértelműek. Nevek említése nélkül, általában megelégszik ilyen kitételekkel : „azt tartják a Doktorok", „azt irják fellőle", „azt irják némellyek", „.. .azért estve nem igen jovallyák némely Doetorok...", „azt tartyák némely Orvosok..." stb. E hivatkozásoknak nem nevezhető utalásokat is legtöbbször akkor tartja szükségesnek Lippay, amikor hangsúlyozni kívánja, hogy ő maga nem hisz a mondottakban, s csak a teljesség kedvéért jegyzi fel. Könyvének más részeiben azonban gyakran hivatkozik név szerint is olyan szerzőkre, akiknél már joggal feltételezhetjük, hogy az orvosi vonatkozásokhoz is támpontként szolgáltak. Több ízben idézi Antonius Mizaldust 25 , id. Pliniust 26 és Petrus Andreas Matthiolust. 27 A II. könyv 7. részét például így fejezi be. „Ezek Ö' közönséges jó szagú füvek Magyar Országban: az kikkel d konyhán, és asztalnál élnek. A' ki többet kéván,föl-talállya d több Authorokban: kiváltképpen Mathiolusban, az az, kis Máthéban." 26 Ha szószerinti egyezés nem is mutatható ki a fenti szerzők műveivel, annyi bizonyos, hogy ismerte és használta azokat. Azt is tudjuk, hogy a növények megnevezésénél használta Szenczi Molnár Albert Dictionáriumát, amelyre legtöbbször ugyan csak akkor utal, ha kritikával illeti. 29 A növények leírásából arra következtethetünk ,hogy Clusius munkáit is ismerte és használta. 30 Ezenfelül jó néhány esetben a népi gyógyá2* II. könyv 4L, 66., 73., 56. 25 Többek közt II. könyv 141., 165. stb. 26 II. könyv 157., 175. stb. " II. könyv 115., 159. stb. 28 II. könyv 62. 29 II. könyv 37., I. könyv 65. stb, 30 Gombócz i. m. 143.
