Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Lippay János Posoni-Kertjének (1664—1667) orvos-botanikai vonatkozásai
A mintegy százötven ismertetett virág közül csupán kilencnél és mindössze tizenkét ízben tesz igen rövid summás megjegyzést. így például az „Iris Illyrica, Világos kék Liliom"-ról írja, hogy „igen élnek az Orvosságokban is vélek, az nátha ellen, fulladás és melyfájás ellen, kiváltképpen az apró gyermeknek." A „Feiér Lilium"-ró\ pedig így ír: „ha az leveleit virágjának fa olajba teszik, igen jó az sebek gyógyítására, az gyökerét, pedig ha kecsketejbe megfőzik és megisszák, igen jól és gyöngén purgál" A „Colutea, Lencse fa, vagy inkább folia Senae" leírásához hozzáfűzi : „Ennek mind levele, s mind magva jó purgatio az hideglelés ellen, ha szilvalében főzik meg, s ezt megisszák." Más esetekben még tömörebb megjegyzésekre szorítkozik. Például az „Aquilegia, Harangvirág"-xó\ írja: „.. .leginkább az magvakért köll nevelni a kik igen hasznosak a patikában", a „Flos Mexicanus"-ró\ „az gyökere Ialappa,jó orvosság." 22 A fenti néhány idézetből is kiderül, hogy a Virágos-Kert orvosi vonatkozásai nem jelentősek. Lippay csupán alkalmilag közöl néhány, közismert, tapasztalati megfigyelést, de nincs szándékában s valószínűleg ismeretei sem engedik a virág gyógyító hasznának rendszerezett vagy teljességre törekvő felsorolását. Ezek alapján művét aligha tekinthetnénk orvosi vonatkozású munkának. Más a helyzet azonban a II. és III. könyvnél. Ezekben már nem elvétve tett megjegyzésekre bukkanhatunk, hanem az egyes növények gyógyító hasznának tudatos és szándékos ismertetésével, sok esetben az orvosság elkészítésének részletes leírásával is találkozunk. A II. könyvben, a Veteményes Kertben a 7—12. részekben találjuk az orvosi vonatkozásokat. E részek sorrendben az alábbi csoportosítában ismertetik a növényeket s azok gyógyító hasznát: Az jó szagú konyhára vagy Asztalra való füvek nemérül és tulajdonságairól; Salátáknak, főzni és Sásáknak való füvekről; Káposztákrul; Az Hagymákrul ; Az Gyökerekrül és végül A Földi Gyümölcsökről című részekben 65 esetben, azaz majd minden növénynél kitér gyógyító hasznukra. A III. könyvben, a Gyümölcsös Kertben a 11—12. részben: Az Gyümölcs Fáknak Nemekről; A gyümölcsöző Csömötékről avagy bokrokról című fejezetekben minden, azaz 20 esetben találunk részletes (néha több oldalas) leírást a fák gyógyító hasznáról. Az egyes növények különféle fajtáit e szempontból természetesen nem különbözteti meg, hanem egységesen tárgyalja orvosi hasznukat. Különbséget tesz azonban a növényi részek (Gyökér, virág, levél stb.) gyógyító hasznát illetően. Gyógyjavallatait gyakran részletes orvosságreceptekkel teszi teljessé. Az elmondottak érzékeltetésére hadd idézzük a II. könyv legelső orvosi vonatkozású részletét. Az „Abrotanum, Isten fája" nevű növény kapcsán írja: „nem étekbe, vagy salátának való, mert el-vesztegeti gyomrát embernek; hanem Orvosságnak és szaglásra, s Patikában. Ha kinek torka fáj belől végyen Istenfáját, zállyát, egy kevés Rutát, kevés tim-soót, főzze meg friss vízben, szűrje ruhán által; avval a vízzel korogtatva, mossa meg gyakran a torkát. Ismét: ennek az magvába egy korona arany nehezéknyit vévén, az-után ennyihány levelecskéjèt, s egy diót hozzá fejér bort, Bolus Armenust; törjék meg, szűrjék által, igya-meg a beteg: hatalmas fő orvosság a Pestis, és minden nemű méreg ellen." 23 A továbbiakban mind részletesebbé válnak e leírások, s megfigyelhető a törekvés, 22 1. könyv 59., 62., 74., 110., 82. 23 II. könyv 37.
