Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben
zadban újraéledt, de nem egyházi vonakozással, hanem világi környezetben és funkcióval. Ábrázolásaink néhány kivétellel (Káld, Kéthely, Pécs, Pozsonyhidegkút [Dubravka], Ábrahám [Abramova], Somorja [Samorin]) 110 gyógyszertárakból maradtak ránk. Ebben a környezetben már nem hittel telített oltárképekkel állunk szemben, hanem szimbolikus értelmű ábrázolásokkal, „mesterség"-jelképekkel. A kőszegi (Vas megye) jezsuita patika 1740-es években készült festményén levő jelenet jól illuesztrálja az együttműködő két tevékenységet: Kozma a vizeletvizsgálóedény tartalmát egy gyógyszeres tégelybe önti, miközben Dámján a receptet tanulmányozza. 117 Id. Dorfmeister István (1725. k.—1797) két önálló, ovális alakú képén pedig külön-külön festette meg alakjukat, amint éppen a beteget vizsgálják illetve kezelik. A jelenetek meghitt, bensőséges hangulata a németalföldi mesterek orvost és betegét ábrázoló zsánerképeinek hangulatára emlékeztetnek. (Sopron, Angyal Patikamúzeum). 118 Tanulmányunkban kronológiai sorrendben végigkövettük azt a folyamatot, ahogyan Magyarországon a gyógyítószent-kultusz kialakult. Természetesen figyelembe kellett venni a kódexekben levő legendákat, mint a „képi beszéd" alapvető eszközeit. Elemzésünk tárgyának a legkorábbi képi ábrázolásokat tekintettük és ezért kizárólag a falfestészet emlékeit vettük számba. Kódexeink mind későbbi eredetűek, mint az elemzett freskó-ábrázolások. Ezért jelentős a megmaradt falfestmények elemzése, mert ezek valamennyien a legelső hazai gyógyítószent-ábrázolások. A későbbi szárnyasoltárok táblakép-festészetét csak itt-ott érintettük, abban az esetben, ha ikonográfiailag ritka ábrázolásokkal kellett igazolnunk feltevésünket vagy ha fogadalmi képek voltak, amelyek szorosan kapcsolódnak a gyógyítás fogalmához. Egy-egy terület elemzésénél természetesen figyelembe kellett vennünk a korabeli orvosi gyakorlatot, mert ezzel szoros összefüggésben látjuk a gyógyítószent-kultusz kialakulását. Zusammen fassung Die Transzendentität beherrschte das ganze Mittelalter und diese Weltanschauung offenbarte sich in sämtlichen Wissenszweigen, doch aufs höchste in der Praxis der Medizin. Wie der heilende Arzt, so auch der Kranke glaubten daran, dass das Schicksal, die Gesundheit und die Krankheit des Menschen von einer überirdischen Macht hängen. Die medizinische Praxis war von Magie, Aberglaube und Traumdeutung durchdrungen. Die Ärzte haben die Heilkur, die Dosierung, sogar auch die Operationen auf Grund astrologischer Wahrsagung durchgeführt. Die verschiedenen Proben (brennendes Eisen, kaltes Wasser, das Bahrgericht uzw.) dienten als gerichtliche Gutachten. Die Ärzte haben diese Proben für gültig erklärt und oft haben sie jene zum Zweck der Diagnose gebraucht. Durch die Anwendung der Hypnose und der Suggestion wurden nicht nur die Neurasthenie, sondern zahlreiche andere Krankheiten geheilt. 11(5 Genthon L: i. m. 2. k. 151. Bálint S. közlése, v. ö. Vida M.: i. m. (99. lábj.) 117 Nékám Lajosné: A kőszegi patika. Bp. 1965.; Vida M.: Történelmi és iparművészeti értékű gyógyszertári berendezések magyarországi topográfiája. Comm. Hist. Artis Med. 71—72 (1974), 205. 118 Vida M.: i. m. 226.
