Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben
gyógyítás megörökítése. A magyarországi festészetben ugyanis igen gyakori téma az a jelenet, amikor ,,Szt. Erzsébet leprás betegeket füröszt", mégpedig egy „leprosóriumban". A XV. századi ábrázolásokon előfordul leprás beteg tisztogatása, lemosása; pl. egy 1486. évi augsburgi passionalé fametszetén, ahol a háttérben egy kereplővel a belépő leprás is látható. 82 Hasonló Murillo (1618—1682) festménye is, ám a lepra kórház mint háttér itt sem szerepel. A Mátyás király uralkodása alatt befejezett kassai (Kosice) székesegyház északi kapuján két, XIV. századból származó domborművet láthatunk, amelyen Szt. Erzsébet éppen ispotályban tevékenykedik. Az egyik dombormű jelenetsorán Erzsébet és társnője dézsában füröszti a leprás beteget, a következő jeleneten ápolja, feljebb a beteg a fogát fájlalja (ez összefügghet azzal is, hogy az egyház a fogfájósok védszentjeként is tisztelte), végül a háttérben ágyban fekvő beteg mellett tevékenykedik. A szakirodalom szerint a másik dombormű esetleg fogkezelés közben örökítette meg. 83 Azt hisszük, hogy itt inkább a jótékonykodást gyakorló szent jelenik meg, mégpedig ispotályban, beteggondozás közben. Ugyanez a jelenet ismétlődik meg két XV. századi Szt. Erzsébet-legendát ábrázoló szárnya soltáron is. Az egyik ugyanitt, a templomban Szt. Erzsébet nevét viselő főoltáron látható, készült 1474—1477-ben. 84 A leprás sebekkel borított beteget Erzsébet és társnői ülőkádban fürösztik, a kád mellett kis sámlin kenőcsös tégely és a kezelésre szolgáló sebészeti csipesz, a középkori leprás-ápolás gyakorlatának bizonyítékai. A háttérben ágybanfekvő betegek vannak. Ugyanitt egy másik táblán Erzsébet a kezelt bélpoklost ápolja: éppen a haját nyírja, a sebek itt is elborítják a beteg testét. A leprások számára kötelező kereplő, amellyel messziről jelezték fertőző voltukat, szintén fellelhető a képen. A gondozás egy magas kőfallal körülzárt kertben történik, a leprosorium ugyanis az elkülönítést is szolgálta. Nem véletlen, hogy a katolikus egyház a szánalomra méltó leprás beteg ápolását a legnehezebb feladatok egyikének tekintette, a gyógyítók között koronás fők és későbbi szentek is gyakran előfordultak. Hasonló jelenetet örökített meg 1477—1485 között Severinus mester a bártfai (Bardejov) Szt. Erzsébet-oltár egyik tábláján. 85 A fadézsában háttal ülő beteg leprás sebekkel borított hátát a magyar királyleány éppen lemossa. A kórházi szobában hátul a már megfürdetett és kezelt, ágybanfekvő beteg fekszik. A két jelenet hasonlóságát a kassai főoltár műhelyében iskolázott Severinus hatásával magyarázhatjuk, 1477 előtt ugyanis Kassán tevékenykedett. Az említetteken kívül csak egy „bélpoklosok mosdatása" festmény készült (Szmrecsány, Smrecany, Krisztus rokonságaoltár, 1510.); a jelenet szintén ispotályban játszódik. 85/a A fentiekben elemzett képek jól példázzák a középkori orvosi gyakorlatot a leprá82 Magyary-Kossa Gy.: i. m. 3. k. 4. (kép) 83 Huszár Gy. : A fogászat története i. m. 15. 84 Radocsay D.: Táblaképek i. m. 343. — adatai: Fa, tempera, 126,5x81 cm. A mester kilétének tisztázása : 110—116. 85 Radocsay D. : Táblaképek i. m. 266. adatai: Fa, tempera, 80x63 cm. "•/• Radocsay D. : Táblaképek i. m. 452. — Okolicsnói mester (műk. 1500—1510) oltárán életének négy jelenetét festette meg. V. ö. Csánky Dénes : Szepeshelyi táblaképfestészet a XV—XVI. században. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei VIII. Bp. 1933—1936, 84. 79. (kép)
