Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben

10. ábra Remete Szt. Antal legenda freskó-sorozata a szepesdaróci (Dravce) templom falán (1300—1350) épület, esetleg ispotály látható, felfüggesztett kezét-lábat ábrázoló ex-voto figurákkal/

0 A daróci kórusülések egyikén egy érdekes XV. századi címer került elő: a pajzsba vésett T betű, vízszintes ágán két csöngettyű, alatta két ágaskodó disznó.

71 Nem kétséges, hogy ez a daróci Szt. Antal-rend címere volt, a jelek pedig összefüggnek a betegápoló illetve mezőgazdasági, állattenyésztő tevékenységgel.

71/a Az antoniták számos helyen makkos tölgyerdőkben a sertéstenyésztés privilégiumát is élvezték. Szt. Antal attribútumai közé talán így került be a sertés figurája. A mezőgazdasági tevékenység folytán aratták sikereiket, a maguk őrölte tiszta, anyarozsmentes gabonából készült kenyeret jutattak betegeiknek. Hogy malmaik is voltak, bizonyítja egy 1534-es adat: e szerint a kolostor annyira elszegényedett, hogy Antal apát kénytelen volt hernádmenti malmukat eladni, mert nem tudta volna szerzetes70 Magyary-Kossa Gy. : i. m. 3. k. 15. kép. 71 Kőszeghy E. : i. m. rajza után lásd : Magyary-Kossa Gy. : i. m. 14. kép. 71/6 Bálint S. : i. m. 1. k. 151. — Hivatkozik a legújabb kutatásokra, amelyek szerint a disznó értelmezése a következő: egyes falvak, esetleg családok hálából egy-egy disznót ajánlottak fel az antonitáknak. Ezeknek a külön felnevelt disznóknak a nyakában csengő lógott, amelynek gonoszűző, járványokat messzire riasztó erőt tulajdonítottak. Bárhol szabad volt legelniük, és a rendalapító ünnepén vágták le őket, a szegényeket vendégelték meg húsukból.