Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Wangensteen, O. W. — Wangensteen, S. D.: The rise of surgery from empiric craft to scientific discipline (Némethy Ferenc)

lista-demokratikus irányzat a kapitalista rendszer megdöntését tartja szükségesnek ahhoz, hogy humán terápiát lehessen alkalmazni e betegekkel szemben. Harcában a szakszervezetekre támaszkodhat. A cári Oroszország nemzetiségeinek az átlagosnál is elmaradottabb helyzetét tárja fel néhány szovjet tanulmány. A fejlett kémiai ipar embertelenül rossz körülményei olyan súlyos foglalkozási ártalmakat okoztak pl. Örményországban, amelyek már patologikus elváltozásoknak nevezhetők. A földrajzi és klimatikus adottságok kifejlesztették a népi gyógyászatnak vallási motívumokkal kevert sajátos örmény változatát. A betegbiztosítás itt csak 1917 után valósult meg. A nő- és gyermekgyógyászat terén különbséget kell tennünk e tudományágak fejlettsége és társadalmi alkalmazása között. Több tanulmány méltatja a társadalomegészségtan úttörő orvosainak tevékenységét, akik mindkét országban a legjobb meggyőződésük szerint cselekedtek, és önzetlen munkával hozzájárultak az emberibb egészségügyi viszonyok kialakításához. Rákóczi Katalin Wangensteen, Owen H. — Wangensteen, Sarah D.: The rise of surgery from empiric craft to scientific discipline. Minneapolis, University of Minnesota Press, 1978. 785 p. 163 ill. A 80. életévét betöltött Owen H. Wangensteen minneapolisi sebészprofesszornak és feleségének megadatott, hogy több évtizedes orvostörténeti munkásságukra rátegyék a koronát: megalkossák életük „nagy művét". Ez a tekintélyes kötet méltó és új szempontú összefoglalása nemcsak a sebészet többezer éves történetének, hanem saját orvosi, történészi és emberi pályafutásuknak is. Szóhoz jut benne a tárgyát fölényes biztonsággal kezelő operatőr, aki „belülről" ismeri a „szakmát"; az önálló kutatásokat végzett történész, aki még az ilyen szintetizáló műben is új vonásokkal tudja kiegészíteni az összképet; se nem utolsósorban a humanista szemléletű ember, aki alkalomadtán (de sohasem erőltetett apropó révén) állást mer foglalni a legáltalánosabb és legégetőbb emberi kérdésekben is. Megbízható tárgyi tudás, áttekintő szemlélet és személyes megnyilatkozás megkapóan jó arányú ötvözetével ajándékoztak meg bennünket a szerzők. Vizsgálódásuk gyújtópontjában a sebészet jól elkülöníthető területeinek, a különböző „mesterségbeli fogásoknak" és módszereknek történeti fejlődése áll. Mondanivalójuk fő beosztási elve nem az időrend, hanem a sebészeti beavatkozás célja, módja és segédeszközei: az amputálás, sebkezelés, kőmetszés, prosztataműtétek, gyomorsebészet, mellkasi sebészet, császármetszés, a kórház- és műtőberendezés stb. 24 fejezetben. Az időrend e fejezeteken belül érvényesül, a tárgytól függően az ókortól vagy éppen csak a 19. századtól, de mindig napjainkig. Voltaképpen tehát nem is egy sebészszettörténetet, hanem 24 — a szerzők részletekbe menő szakmai érdeklődéséről és hozzáértéséről tanúskodó — operáció- és kezeléstörténeti monográfiát kapunk kézbe, igen jól válogatott ábrákkal, a fejezetek végén velős összefoglalásokkal. Az egész mű mégsem hullik szét darabokra: az első és az utolsó fejezet (1. Történeti áttekintés, 26. Vissza- és elörepillantás) kétszeresen is — de más-más szempontok szerint —