Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
ADATTÁR - Marsovszky Pál: Egy közel 200 éves orvosi disszertáció a skorbutról
VII. A skorbut gyógyításában inkább a megelőzés, mint a gyógyszeres kezelés a fontos. VIII. A csontokra ható specifikus gyógyszerek (pl. földiszeder gyökér tinctura) jó hatásúak a kezelésben. IX. Tisztítók — mint pl. purgatívák — skorbutnál jól használhatók. X. A skorbut a 4. szakában (végső stádium, scorbutus consumptus) nem gyógyítható. XI. A skorbut nem látszik fertőzőnek. Bár a szerző idézi Hippokrateszt is — ki ,,lienmagnus"-nak nevezte a betegséget —, Pliniust és sok más írót is említ, de e hiánybetegség első ismert leíróját, de Joinville-t nem említi (XIII. század), valamint nem tesz említést az angol James Lind érdeméről sem. Lind javaslatára 1753 óta az angol flottánál a citromlevet és citrusgyümölcsöket kötelező fejadagként adták a kereskedelmi és hadi flottánál. James Lind könyvében* azt is kétségtelenül bebizonyítja, hogy 1. a skorbut táplálkozási rendellenesség (alultápláltság) és nem fertőző vagy foglalkozási betegség, hogy 2. nem bizonyos ételek túlzott fogyasztása, sőt egyes ételfajták teljes hiánya okozza. Ha ezen dissertáció egyes tételeit sorjában analizáljuk, s a rájuk vonatkozó leírásokat a könyv megfelelő részében elolvassuk, akkor — összehasonlítva mai tudásunkkal is — több leírás és megfigyelés nem tűnik hibásnak. Az I. és II. tételt egybevetve, való igaz, hogy ma sincs a skorbutnak pontos definíciója. Hogy ascorbinsavra az emberi szervezetnek szüksége van, az ma már jól ismert tény. De a skorbut pathologiai ismerete nagyon hiányos; inkább összehasonlító anatómiai és experimentális tudásunk van erről. Ad III. A só és sóféleségek túlzott fogyasztása — amire főleg a tengerészek kényszerültek mind az ételek konzerválása, mind a tengeri víz gyakori használata miatt — valóban nem okoz skorbutot. Viszont a növényféleségeket annak idején legtöbbször nem frissen, hanem szárítva vagy főzve fogyasztották; így az ascorbinsav ezekben nagyrészt denaturál ódott, annak látszatát keltve, hogy használata a skorbutot nem gyógyítja. A IV. tétel valóban helyes megállapítás : a skorbut savas, maró- és alkalikus osztályozása helytelennek és erőltetettnek bizonyult. Ad V. Ma nyilvánvaló; hogy a vérsűrűsödés, majd később vérfelhígulás nem oka, hanem következménye a skorbutnak. A csontvelő pusztulása a vörös vérsejtek csökkent képzéséhez, így anaemiához vezet. A VI. tézis megállapítása, a csontok „humor 1 ''-ának megváltozott, ill. romlott állapotával valójában a dissertáció központját képezi. Ennek a magyarázatával nagy részletességgel foglalkozik. Összefoglaló észrevételei nem is állják meg a helyüket, viszont a csontokban létrejött elváltozások, a bevérzések a csonthártyán, a subcutisban, valamint a has- és mellüregben, nemkülönben a már az V. thesisben említett haemopoetikus dyskrasia: mindezek — mint ma tudjuk — valóban a C vitamin hiányának következményei, bárha pontosan nem is tudjuk ezen elváltozások mechanismusát. * Lind, James: Treatise of the Scurvy etc. Sands- Murray and Cochran, Edinbourgh, 1753.
