Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Leblancné Kelemen Mária: Adalékok a reformkori Nógrád megye egészségügyi helyzetéről Baintner Ferenc megyei főorvos jelentései alapján

scorbut (177 fő), hurut (19), hurutos láz (12), váltóláz (12), vérhas (11), hasmenés (10), tüdővérzés, csúz, kólika (9—9). Különösen szembetűnő volt a scorbutban megbetegedettek magas száma. A megbetegedettek, gyógyultak, meghaltak számának alakulásáról a vizsgált hét jelentés alapján azt állapíthattuk meg, hogy: a megbetegedettek száma negyedévenként átlagban 118, a meghaltak száma (negyedévenként átlagosan) a megbetegedettek 3,5 %-a, beteg maradt (negyedévenként átlagban) a megbetegedettek 11,1 %-a, meggyógyult (negyedévenként átlagban) a megbetegedettek 85,4%-a. A jelentések nem szóltak konkrétan arról, mivel volt magyarázható a rabok viszonylag nagyszámú megbetegedése. Nyilván egyik ok a börtönviszonyok általános romlása volt. „A betegek a Tekintetes megye fogházában szaporodnak oly annyira, hogy a közelebb lefolyt három hónap alatt 40 beteggel több lett. A scorbutban sínylődök száma 49, s ámbátor ekkoráig áldozatul még egy rab sem esett, mindazonáltal a kór hosszas, s gyakran sorvasztó hasmenés, s tüdővész szerencsétlen következményei, s gyógyítása költséges és hosszas. Okai: A fogházi büdös, s rossz levegő, egészséges, s jól rendezett kórház hiánya, melyeknek is gyakori visszaesések tulajdonítandók. Friss, szabad, tiszta levegő, célszerű tápszerek, s jól rendezett kórház azon óvószerek lennének, melyek nemcsak a scorbutnak kifejlődését képesek gátolni, hanem egyszersmind annak gyógyításához múlhatatlanul szükségesek."'

6 A már idézett 1847. évi 3. évnegyedben a megbetegedett rabok száma: 338 volt, Az előző évnegyedekben készült jelentésekben ismertetett börtönviszonyok határozottan rosszabbodtak, aminek szerves következménye, hogy az ezen évnegyedben megbetegedett rabok száma több, mint háromszorosa volt az 1847. évi 1. évnegyedben megbetegedettek számának. Előzetesen Bérczy János főorvos is többször utalt rá jelentéseiben, hogy a „szegényebb adózó nép és a rabok" részére igen sok a vármegye költségén kiadandó gyógyszerek mennyisége. A himlőt a legsúlyosabb járványok egyikeként tartja számon a történelem még ma is. Az ellene való védekezésnek kevésbé elterjedt formája volt a varioláció. A 19. század elejétől honosodott meg nálunk is a vaccinatio. Magyarországi elterjesztői közé tartozott Bérczy János is, aki 1804—1839 között volt Nógrád megye főorvosa. Jelentéseiben visszatérő téma volt a himlőoltás állásáról készített tudósítás. 1821. november 25-i főorvosi jelentésében utalt pl. arra, hogy „a tehén — vagy mentőhimlőnek oltása... nem elegendő s óhajtott előmenetellel folytattatott ezen esztendőben, minthogy a beoltottak száma csak 1234." A szorgalmasan végzett felvilágosító munka ebből gyógyult meghalt beteg maradt 309 10 19 91,4% 3,0% 5,6% összesen 338 100,0% 8 NmL Nógrád Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai (továbbiakban Nm Kgy) 1229/1847. sz.