Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bugyi Balázs: A hazai anthropológia néhány korai írása

Patzek Károly művével kezdődik meg a magyar craniológiai kutatás. Komoly segítséget jelentett e tekintetben Bugát Pál — országunkban első — koponyagyűjteménye. Ez Bartucz szerint szerencsés véletlennek köszönhető, amennyiben a Szép Juhászné vendéglő melletti telken épülő villája alapozásakor ráakadtak a Nagy Lajos korabeli pálos kolostor romjaira, és a romok között a szerzetesek csontvázára. Bugát Pál a koponyákat megőrizte, és azokból gyűjteményt szervezett. Hogy ezt a koponyaanyagot használta-e fel Patzek Károly munkájában, nem tudjuk, de bizonyosnak látszik, hogy 1875-ben Lenhossék József professzor Az emberi koponyaisme. Cranioskopia című művében a feldolgozott 61 recens, 15 ásatási és 267 élő egyénen végzett koponyaméréseinél a Bugát-féle gyűjteményt hasznosította. Hazai orvostörténeti vonatkozása miatt utalni kívánunk /. N. Czermaknak craniológiai vizsgálataira is, amelyekről Összegyűjtött műveinek 117. és ezt követő oldalain számolt be, és amelyekről Saul Jarcho 1966-ban megjelent művében elismeréssel emlékezik meg. A craniológiai kutatás embertani szemléletétől alapjában eltér a Franz Joseph Gall által kidolgozott „frenologia" — vagy ahogyan akkor nevezték, kranioskopia — tana. Gall elsőként ismerte fel, hogy az agy szürke állományának bizonyos területei meghatározott szellemi tevékenységek, fizikai cselekedetek irányítói. Ebből az alapjában helyes felismerésből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a különböző szellemi képességek, jellembeli adottságok stb. a szürke agyállomány jellegzetes régióinak felszaporodásához vezetnek. Figyelemmel arra, hogy az agyállomány a finom agyhártyák által a koponyacsontozathoz van kötve, feltételezte, hogy az egyes szellemi adottságokra jellemző agyállomány felszaporodása a koponyaboltozaton kidomborodásokat hoz létre. így e dudorok kitapogatása által a szellemi adottságok felmérését a német nyelven 1791-ben megjelent könyvében az emberi megismerés központi feladatának tekinti. Hogy felfogását az osztrák közvélemény egy része mennyire komolynak tekintette, mi sem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy Joseph Haydn sírjából — röviddel a Kismartonban történt eltemetését követően, sírja feltárása és koporsójának feltörése után — a koponyát tisztán frenológiai kutatások érdekében ellopták (Bugyi 1972). Gall felfogását országunkban Szeberinyi János evangélikus püspök igyekezett különösképpen meghonosítani, amikor 1812ben Pozsonyban az ő fordításában latinul, 1822-ben pedig Pesten franciául megjelentette Gall művét. Lenhossék Mihály (1773—1840) a leghatározottabban elutasította Gall tanítását. Az ő kezdeményezésére írt orvostudori értkezések mindegyikében a nyilvánosság előtt megvitatandó tézisek között szerepelt a „kranioscopia" határozott elutasítása és valótlanságának bizonyítása is. így csak Lenhossék Mihály 1840-ben bekövetkezett halálát követően kerülhetett sor az orvostudori értekezések között Gall tanításának a merev elutasítása helyett az akkori fogalmak szerint objektívabb megvitatására. Hrabovszky János Az koponyának lélektani jelentőségéről írott élettani-orvostudori értekezésében (1842) például lényegében személyes állásfoglalás nélkül ismerteti Gall tanítását latin nyelven. A frenológia országunkban a szabadságharc idején és azt követően mind nagyobb mértékben ismertté vált. Erre utal Szokoly Viktor 1864-ben megjelent könyve, amelyben Lavater és Gall elveit ismerteti, „az arczisme és a phrenológia tanait és gyakorlatát