Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bugyi Balázs: A hazai anthropológia néhány korai írása

tani tekintetben is érdekes orvosi helyleírásokat sem. Adattári közlésünk célja ennek megfelelően e kihagyott munkák rövid ismertetése. A fent említett két szerző munkáiban orvostörténeti érdekességű, nem vagy alig ismert, de figyelemfelkeltőként értékelendő vonatkozások is szép számmal vannak. Természetesen ezeket szintén ismertetjük. 2. Galeotto Marzio, a Mátyás király udvarában hosszabb időn át működő nagy olasz humanista 1472-ben jelentette meg Az emberről (De homine) — címen írt munkáját, amely tudtunkkal az első ilyen tárgyú nyomtatott könyv a világon. E kötet az ember szervezeti felépítését, működését és lelki világát ismerteti, nagyon is materialista kicsengéssel. A könyv a 18—19. századi hazai „embertanra" nem gyakorolt hatást, így érthető, hogy nem is említették a szerzők. A magát soproni magyarként megjelölő Fridelius János a wittenbergi tudományegyetemen 1661-ben megjelent Az embertanból eredő velünk született alapelvekről című értekezése tisztán filozófiai vonatkozású. Szerzője később a soproni ágostai evangélikus gimnázium igazgatója lett (Bartucz). Bél Mátyás Magyarországról szóló új történeti-földrajzi feljegyzéseiben, amelyek Bécsben (1735—1742) jelentek meg latin nyelven, határozottan magyarnak vallja magát. A mű számos, embertani tekintetben fontos adatot tartalmaz. így szerinte a régi magyarság eredeti típusa olyan területeken, amelyek földrajzi adottságaik miatt más lakossággal való keveredéstől mentesek maradhattak — így pl. a Csallóköz — megmaradhatott. Az általa leírt „eredeti magyar típus" mai elnevezésünk szerint a keletbalti típusnak felel meg. A kéziratban maradt Értekezés a magyarság paraszti tevékenységéről néprajzunk alapjait rakta le. A mű kéziratban maradt fenn (Bartucz). A 18. században az anthropológia tisztán filozófiai jellegű volt. így nem csodálható, hogy a nagyszombati egyetemen 1773-ban írt és megvédett értekezésében Fuker Jakab Az orvostudomány legfontosabb elveit taglalva mind a tanárok, mind a diákok helyeslésétől kísérve követeli minden felesleges tantárgynak, így az „anthropológiának" is az orvosi stúdium anyagából való törlését. Huszty Zakariás majdnem 90 oldalt kitevő értekezésében — Bél Mátyásnak ma is helytálló felfogását meg sem említve — az Ungrische Miszellenben 1781-ben az emberi szervezet különbségeit tisztán külvilági behatásokra vezeti vissza, elfogadva a bécsi Maximillian Stoll a külső környezetnek a szervezetre gyakorolt hatásáról alkotott tanát. Örökletes tényezőkről — mint az akkori orvosi szemlélet általában — embernél nem tud. Embertani mérésekre, alaposabb megfigyelésekre nem került sor. Wolff András nagyszebeni orvos mintegy hét éven át a moldvai Jassy városában is folytatott orvosi gyakorlatot. 1805-ben megjelent nagy művében, A moldvai hercegség statisztikai-történeti leírásában megelégszik azzal a megállapítással, hogy „a hegyekben élő mócok — moldvánok — egészségesebbek, fejlettebbek, mint a nagyszebeni szászok, mert egészségesebb körülmények között élnek és mert a nem szennyezett források tiszta vizét isszák". Testi felépítésben, alaki sajátosságokban, lelki megnyilvánulásokban nem Iát különbséget a magyarok, a moldvaiak és a szászok között,