Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben
A SZÜLÉSZET GYAKORLATA ÉS VÉDSZENTJE Legkorábbi és leggyakoribb ábrázolásait Antiochiai Szt. Margitnak ismerjük már az Árpádházi királyok uralkodásának idejéből. A románkori falfestmények szentjei nem mindenesetben azonosíthatóak, meghatározó attribútumuk általában csak a gótikus művészet korában válik általánossá. A felismerést azonban lehetővé teszik a szentek legendáját megörökítő jelenetsorok. A fennmaradt Margit-ábrázolások alátámasztják fenti állításunkat: az 1250—1350 között készült falfestmények legendák (Süvete, Szalonna, Bögöz, Gelence, Homoródszentmárton), az 1350—1400 közöttiek már a sárkánnyal, a Margitot meghatározó attribútummal ábrázolták szentüket (Kiszombor, Szék, Almakerék, Mártonhely, Székelydálya, Sepsiköröspatak). Antiochiai Szt. Margit tisztelete Magyarországon a betelepült bencések révén a XI. század végén terjedt el ; tiszteletére építették Meszes, Margitta és Dömös kolostorát. 27 . A boldvai benedekrendi apátság részére írták 1192—1195 között a Pray-kódexként ismert, első magyar nyelvű nyelvemlékünket tartalmazó latin nyelvű szertartáskönyvet. A kódex elején egy mikrológus és egészségügyi kalendárium közé Krisztus kínszenvedését megörökítő tollrajzkompozíciók kerültek. A jelenetek sorrendben: Krisztus a keresztfán (27a. lap, I. tábla), keresztlevétel (27b. lap, II. tábla), Krisztus sírbatétele és a három Mária megjelenése a sírnál (28a. lap, III. tábla), végül a trónoló Krisztus (28b. lap, IV. tábla) 28 . Az utóbbi oldalon szülés megkönnyítésére szolgáló benedictio olvasható. Az áldás feletti Trónoló Krisztus sebei és a kínszenvedés eszközeit tartó angyal színezett tollrajza összefüggésben lehet a szöveggel. Nem véletlenül kerülhetett ilyen kiemelt helyre ez a szülési könyörgés, hiszen bizonyos, hogy a szülés gyakran végződött halállal is. Antiochiai Margitnak, a Szt. László-legendával való gyakori párhuzamos előfordulása miatt, gyepűvédő szerepet is tulajdonítanak. 29 A két legendának együttes ábrázolása csak a XIV. század elején jelenik meg falképeinken (Bögöz [Mugeni], 1300 körül; Gelence [Ghelinja], 1300—1330; Homoródszentmárton [Homorod], XIV. sz.) 30 Viszont a legelső XIII. századi legenda-típusok teljesen önállóak : Süvete (Sivetice, 1270—1275 és Szalonna, 1270—1280). 31 (Állítólag az utóbbiban elenyészett Lászlófreskók.) Az első fennmaradt falfestmények a XIII. század második feléből ismertek. A hazai tisztelet elterjedése összefügg II. Endre (1205—1235) szentföldi zarándokútjával, ahonnan a mártír fejereklyéit magával hozta. 32 Árpádkori népszerűségére jellemző, hogy a megtisztelő „Patrona Regni" címet is elnyerte. IV. Béla király sem véletlenül választotta a tatárjárás rettenetei között született leányának védszentjéül. Ez a tiszte27 Gevers-Molnár V. : A középkori Magyarország rotundái. Bp. 1972. 48. 28 Pray-kódex. OSZK. MNy. I. 28b lap. — Magyar kódexek a XI—XVI. században. Összeáll., bevez., jegyz.: Berkovits Ilona. Bp. 1965. 18—19., színes kép: IV. t. V. ö. Korbuly Gy.: Egészségápolás. Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. Bp. é. n. 361. 29 Bálint S.:i. m. 2. k. 39. 30 Radocsay D.: Falképek i. m. 124., 136. 31 Radocsay D.: i. m. 163., 164. - V. ö. Vida Mária i. m. (12. lábj.) 32 Képes Krónika. Cronicon Pictum. Bp. 1964. c. 175. f. 62 v . V. ö. Acta Sanctorum Ungariae. Tyrnaviae 1743. II. 23—24.
