Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Szűts Tibor: Újabb adatok az 1831. évi kolerajárvány történetéhez
betegszenek, és 6—12 óra alatt a* leg nagyobb kínlódások közt meg halnak, mások tovább is húzák, és több időre meg halnak. A 'súlyosabb betegek közzül leg fellyebb a' S lk marad meg, de ezek is d nem tartás miatt recidiváznak" (visszaesnek). Szerinte az orvosi és más természetű ellátásra a kolerában szenvedők legtöbbjének sürgősen szüksége van, ezért két orvos „rendelését" véli a legfontosabb teendőnek. E jelentést Erdőhorváthiban 1831. július 12.-én Horn Ferenc „Tettes Abaúj Vgye Honor Physicusa" készítette 9 . Ennek nyomán az Abaúj vármegyebéli „Erdő Horváthi Helységében..." a kolera járványszerű fellépése miatt, a település „...más határoktól való egészen leendő el zárattatása..." felől hozott határozatot Kassán, 1831. július 13-án Abaúj vármegye „egésségre ügyellő Kiküldöttség"-ç, l0 . A kordon létesítése kedvező feltételeket teremtett a helységben tevékenykedő két orvosnak, Künn Istvánnak és Horn Ferencnek a betegség tünetei minél pontosabb leírásához. Úgy látják, hogy a kolera pusztításai következtében rémület és félelem járja át a lakosok lelkét. Ennek ellenére az előbbiekből „származtatott betegséget képzellő népnek vízzel meg gyengített Hoffmann tseppeket" adogattak, s a kezeltek „... mindjárt könnyebbséget érezni ezek után vallották." Megfigyeléseik alapján a betegség kezdő jeleit részben „hideglelésbe"-n, részben „egy forró nyavalyába (:febris nervosa:) nehezzen fekvő" betegeknél egyaránt a kolera fertőzése okozza. Ezen „Epidemiális nyavalya fő jelei (.symptomái: ) e' következendők: fej szédülés, melly némelyektől egy hétig is, másoktól tsak kevés üdéig az mirigy ki ütése előtt éreztetik, ez az elöl-járó jele d betegségnek, mellyhez a' nagy rettegés, felelem járul, ez utánn hirtelen görts fogja d meg lepett beteg lába ikráit. — Szív szorítás, fájdalom és égetés érzése a' szív gödrébe, hányás, has menés, többnyire savó, vagy ugorka színű, és ritkasságú materiával, d gyomorba és béliekbe hallható az zúggorodás ( .Gollern:) —némellyek eledelt, és epét is hánytak ki...", sőt „.. .gilisztát többen hánytak, és laxáltak (hashajtással eltávolítottak), a testi erőnek hirtelen való el csüggedése, minden tagoknak d leg nagyobb el lankadása, az ábrázat vonásai meg változása, bé essése és bádgyadság, el olthatatlan szomjúság, és hideg víz kívánnás, d leg nagyobb félelem tűrhetetlenség, ezeket követi az vég tagoknak (:extremitates:) meg hidegülése, meg kékülése, vagy inkább feketedése, az érverés eleinte fel emeltebb, rendes (:normalis:) lassú, később egészen érezhetetlen, d nyelv hideg száraz, hol fehér, hol sárga iszappal bé vonva, — az görcsök egész testén el terjedvén irtóztatón kínnozzdk d beteget, az vizelet meg nem áll egészen, utolyára érzéketlenség, némellyekben az magán kívül valóság, másoknál holtig d lélek presentiája tapasztaltatik. .." Mindezek ellenére meglepő, hogy sokakat láttak „küllönös segítség nélkül is d nyavalyát ki állani és fel gyógyulni, mellyhez az székfű és fodor menta herba Thée, meleg tartás és dörgölések segítették, sokban d nem tartá, miatt vissza estek (:recidiváztak:) ezen bajba, mellynek többnyire halál volt a következése..." Az orvosok a tünetek megállapítása mellett gondolkodtak az „eredé tir ül ezen uralkodó betegségnek Erdőhorváthi helységébe", minden igyekezetük „mellett kevés bizonyost" hozhattak ki. Nem titkolják „az Uralkodó nyavalya ragadósságát", csekély vélekedésük szerint el nem hallgathatják „az athmosphéra bé folyását, mivel ezt nem tudhatni bizonyossan miképpen történik, az betegség ragadó (:contagiosus:), de csak bizonyos dispositio 9 Cit. loc. 40 Cit. loc.
