Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Rádóczy Gyula: Régi gyógyszerészi mértékegységek és kialakulásuk története

A keresztes háborúk során fellendült nagy kereskedelmi forgalom eredményeként a Rajna vidéki kereskedők Európa-szerte elterjesztették a márkasúly, pontosabban a kölni márkasúly használatát. A kölni márka mellett ugyanis még rengeteg helyi márkasúly alakult ki, amelyek helytől és időtől függően, állandó súlyérték változásban voltak. Sőt az egyes helyi márkasúlyok mellett használták még a kölni márkának az illető helyre speciális változatát, így pl. a bécsi márka mellett a bécsi-kölni márkát. De volt augsburgi-kölni márka, nürnbergi-kölni márka, stb. Természetesen ez még bonyolultabbá tette a számolást. Az azonos súlyegységek értékeinek helytől függő változásai Zellveger német történész szerint onnan adódtak, hogy az áru szállítási költségei úgy térültek meg, ha a súlyegység értéke a termelési helytől távolodva arányosan kisebbedett, az áru ára azonban változatlan maradt. (Ezen az alapon feltételezhetjük, hogy a kereskedelmi és a gyógyszerfont közötti különbség jelentette a gyógyszerész hasznát.) Azt hiszem azonban, közelebb járunk a valósághoz, ha a régi súlyegységek értékének változásait a flogiszton elméletre vezetjük vissza : mint tudjuk, a fiogiszton elmélet szerint a fémek (súlyetalonok) oxydációjakor eltávozott a flogiszton, tehát az könnyebb lett. (Ismeretes, hogy pont az ellenkezője történt: oxygént vett fel, tehát súlyosabbá vált.) A téves elmélet értelmében tehát a korrodeálódott súlyetalonokat a megújításukkor mindig felfelé korrigálták, súlyosabbakkal cserélték fel. Ez eredményezte a még azonos típusú márkasúlyoknak is a számos változatát. A márkasúly elterjedését még az is nagy mértékben előmozdította, hogy 1524-ben a Német Birodalom pénzverési alapsúlyául a márkát, pontosabban a kölni márkát tették meg, sőt még az 1857-ig érvényben volt pénzkonvenció hivatalos alapsúlya is a 233,86 g súlyú kölni márka volt. A márkasúlyok alapján (2 márka = 1 font) az európai kereskedelem két legfőbb vonalán — a Rajna és a Duna mentén — két különböző kereskedelmi font alakult ki: a Rajna mentén a könnyebb 480 g-os kölni kereskedelmi font, a Duna mentén pedig a nehezebb 560 g-os bécsi kereskedelmi font. Mint láthatjuk, 7 rajnai font felelt meg 6 dunai fontnak. Az 1715. LXIII. tc. ez utóbbi használatát vezette be Magyarországon is. Az ún. budai márka 1271-től 1690-ig 245,54 g-nak felelt meg, majd 1727-ig 248,87 g-os lett. Ennek mindenkori kétszeres súlya volt a budai kereskedelmi font, amit a XIII. század első felében összeállított Buda Város Jogkönyve is kötelező érvényűnek vezetett be. Ezt erősítette meg és tette egységesen kötelező országos súlyegységgé Zsigmond (magyar király: 1387—1437) az 1405. évi I. decretumában. Mivel ez csupán írott törvény maradt, s a gyakorlatban nem jutott érvényre, ezért Rudolf (magyar király: 1576—1608) az 1588. évi IV. decretumának 16. tc.-ében ezt megerősítette és ismét elrendelte. A török hódoltság alatt, az amúgy is számos mértékegység mellett, a török súlymértékek is meghonosodtak hazánkban, s hogy ebben a káoszban rendet teremtsen III. Ferdinánd (magyar király: 1637—1657), az 1655. évi IV. decretumának 31. tc.-ében ismét megerősítette az erre vonatkozó korábbi rendeleteket: „.. .mindennemű mértéket büntetés alatt a budaihoz vagy vele egyáltalán azonos pozsonyihoz kell alkalmazni és mindenütt megtartani.'''' (A rendelet szövegének ezt a szószerinti idézetét a későbbiek miatt érdemes megjegyezni.) A magyar és az osztrák mértékegységeknek egymástól való eltérése mindig akadály-